Véletlen találkozás

18.rész-Idióta Adam

Elküldtem Sarah-t, látni se akarom jelenleg.
A kanapén ülök és gondolkodok, hogy mennyire elszúrtam. Sosem éreztem még ilyet senki iránt.
Azt hiszi, hogy lefeküdtem vele, hogy már elfelejtettem őt. Pedig sosem tudnám.
A telefonom csörgése hozott vissza.

"Roby"
-Mondjad haver. - emeltem a készüléket a fülemhez
"Csá lesz egy oltári nagy buli Paul-nál gyere el."
-Nem igazán vagyok a hangulatban hozzá.
"Haver pont ezért gyere, tudom, hogy szar kedved van. Anno ilyenkor csak buliztál egyet a barátaiddal."
Lizaék a harátaim és az az idő már elmúlt.
(Na igen azt is engedjük el légyszi, hogy abban a múltban lehetett 13 éves. Nem akarok az évekbe belenyúlni.)
-Nem bánom. - adtam be a derekamat és olyan este tizenegy fele elmentem. Csak nem fogom megbánni.

Jónak tűnt, de az ivászaton kivül semmihez nem hozta meg a kedvemet. Hű társam egy üveg Whisky volt..eleinte.

Másnap reggel nem az ágyamban keltem. Plusz szét megy a fejem, a torkom meg olyan száraz, mint egy sivatag.
-Jó reggelt! - egy hölgyemény feküdt mellettem meztelenül, ami nem sejtetett sok jót
-Mond, hogy nem feküdtünk le. - reménykedtem és megdörzsöltem a szemeimet
-Oh, dehogynem és nagyon is kielégítő voltál. - baszki, ez nem igaz! Miért tartottam ezt egyáltalán jó ötletnek?
Felkeltem, visszavettem a tegnapi öltözetemet és amikor már az utcát ródtam hívtam azt, aki mindig feltud szedni a padlóról. Ha kell szó szerint is.

"Liza"
-Szükségem lenne rád..
"Jólvan megyek, nálad tali."
Igen, Liza az a barát, aki akár a suliból is eljön a felettébb idióta barátja miatt.
Sokan hitték azt, hogy mi egy párt alkotunk, de ez egyáltalán nincs így. Testvérekként szeretjük egymást.
Nem sokkal utánam érkezett meg Liza.
-Mi történt, hol voltál? - bombázott kérdésekkel, amik nagyon hangosak is voltak
-Roby elhívott egy buliba és addig ittam míg azt sem tudtam ki vagyok és...megdugtam egy lányt.. Már én se hiszem el magamat. - hihetetlen, de könnyezni kezdtem
-Oh basszus Matteo.. Minden rendben lesz, ígérem. - nyugtatott Liza és megölelt
-Hogy lehetek ekkora egy féreg? - beakartam bizonyítani neki, hogy nincs igaza velem kapcsolatban
-Nem direkt csináltad. - ez nem változtat semmin
-Tudom, de akkor is megtörtént és hiába nem vagyunk együtt Lilivel kiakadna és utálna engem... Bár nem, mintha most nem így lenne. - ha megtudná még kevesebbre tartana, mint eddig tette
-Najó Matteo ide figyelj! Haragszik rád baromira és jogosan, de nem utál téged. Kétlem, hogy képes lenne rá. - annyira hinni akarok neki
-Tényleg? - kérdeztem hihetetlenül
-Igen, de kell nektek egy kis idő, érted? Míg lecsillapodnak a kedélyek. Át kell gondolnotok pár dolgot mindkettőtöknek.
Igaza van, remélem az idő segíteni fog nekünk.
A mai napot mindketten semmit tevéssel töltöttük. Jó volt kicsit kiszakadni ebből a rémálomból és szórakozni a lükémmel.

-Lilith-
Szerda este, a barátaim tartják bennem a lelket. Camille, Alice, Adam és persze Maia nélkül már lehet meghaltam volna.
Minden este sírva alszok el.
Ahányszor rajta gondolkodok a szívem szét akar szakadni apró darabokra. Nem kellek Matteonak csak játszott velem. Pedig azt hittem, hogy ő is érez valamit. Csupán úgy tűnt vagy csak vak voltam. Az a hülye rózsaszín köd.. De gyülölöm. Amíg ködösíti a látásod addig minden szép és jó, de ha eltűnik na az maga a kín tud lenni.
Kedvetlen vagyok úgy mindenhez. Gyengének és sebezhetőnek érzem magam.

Csütörtök reggelén is úgy néztem ki, mint egy zombi. De muszáj összekaparnom magamat.
Lementem az ebédlőbe.
-Kicsim, tudod holnap lesz orientációs napja Maianak. Szóval nézz rá majd néha a hugodra szünetekben.
-Rendben anya, figyelni fogok a kicsi hugimra. - gügyögtem mosolyogva
-Nem vagyok kicsi. - háborodott fel Maia
Purgatórium aka iskola, temérdek lecke és tanulás után szokásosan átugrottam Camillehoz. Nagy örömömre megint láttam Matteot természetesen azzal a lánnyal együtt. Gyorsabbra vettem a tempómat. Már azt hittem megúsztam, de mikor nyitottam volna az ajtót Matteo ide jött hozzám.
-Beszélhetnénk? - kérdezte könyörgő szemekkel
-Nem akarok Matteo. - annyira hülyeség ez a szerelem. Vele akarok lenni, de amikor meglátom a hátam közepére se kívánom.
-Sarah nem jelent nekem semmit, a szüleim küldték rám, mert megtudták, hogy hazudtam nekik. - miért gondolja, hogy ezzel bármi is változni fog?
-Ez nem változtat semmin Matteo. - miért nem mondott nekik egyszerűen nemet?
-Lili beszéljük meg kérlek. - esedezett tovább, de igyekeztem kizárni a fejemből a szavait. Beakartam csukni az ajtót, de az a barom utánam kapott így neki ütöttem véletlenül a kezének.
-Baszki jól vagy? - pördültem meg
-Igen, viszont elöbb vagy utóbb, de beszélnünk kell Lili. Nem kerülhetsz örökké. - tudom, de még nem vagyok kész rá
-Hé barbie baba vidd el orvoshoz! - szóltam oda a lánynak
-Nincs mit beszélnünk, te éled az életed, ahogy én is. - bántom, hogy érezze amit én, de szívem szerint nem ezt vágnám hozzá
Ezután tényleg bementem.
Miért történik ez? Nem tudok beszélni vele.. Ha a közelében vagyok teljesen meghülyülök. Az eszem szerint cselekszem, de a szívem suttogása nem hagy nyugodni.

Péntek reggel Maiaval kettesben mentünk iskolába. Az osztálya az én sulim elött gyülekszik.
-Én bemegyek a haverjaimhoz, jó? Ha van valami akkor szólj vagy írj nyugodtan. - lehet túlságosan aggódok miatta pedig elég talpraesett lány
-Jólvan Lili, de ne aggódj nem lesz semmi baj velem! - végig simítottam a felkarján és bementem
Az aulában Adam és Camille beszélgetett. Mögéjük osontam.
-Mizújs, kedvenc szerelmes párom? - kiáltottam a fülük mellett, amitől szegények eléggé megijedtek- Oh Istenem ha láttátok volna az arcotokat! - mondtam nevetve
-Idióta. - szólaltak meg egyszerre
Aztán megláttam a hugomat a bejáratnál, ahogy ide mutogat a barátnőivel.
-Vajon mért néznek minket ennyire? - kérdezte Cami a lányokat nézve
-Na vajon? - mutat magára Adam, amin csak nevetünk
Intettem nekik, hogy jöjjenek ide.
-Akkor nagyképűkém kérdezd meg. - mondtam Adamnak
-Lányok úgye, hogy engem néztetek? - dobta be a csábos mosolyát az idióta
-Nem. - vágja rá a hugom, amin majd bepisiltunk a nevetéstől Camival. A másik két lány csak állt és nézett nagy szemekkel.
-Az én hugom. - öleltem magamhoz Maiat
-Már mindent értek. - szólalt meg leszólva minket Adam
-De nyugi azért helyes vagy. - Maia azért feltornázta az egoját Adamnek
-Most tönkre tettél mindent, amit eddig elértem. - szólaltam meg búsan
-Lili, ami igaz azt nem lehet palástolni. - izmozott tovább Adam
-Inkább fogd be! - az ego hercegéhez fordultam és befogtam a száját. Ám az a lüke megnyalta a tenyeremet, amit azonnal elkaptam.
-Idióta! - kiáltottam és beletöröltem a pólójába
-Mondjuk máshol is megnyalnálak. - kacsintott rám perverzen
-Te komolyan hülye vagy. - nevetett Cami is. Mi levágtuk, hogy csak viccelt, de nem mindenki.
-Ti együtt vagytok? - kérdezte az egyik lány
-Nem. - mondtuk egyszerre nevetve Adammel