A köpeny nélküli hős (jikook ff.)

Döbbenet

Jungkook pov.

- Megígéred, hogy itt leszel velem, nem akarok egyedül lemenni? - pusmogta fülembe gyermekiesen.
- Persze! - mondtam és mégjobban átöleltem derekát.

Jimin pov.

Nem tudom, hogy miről szeretnének beszélni velem Namjoon hyungék, de valahogy érzem, hogy nem jó dolog.
Jungkook levitt hozzájuk és leült a kanapéra én pedig kimásztam az öléből és a két idősebb felé néztem akik furcsán vizslattak minket. Mondjuk elég fura lehetett, hogy Jungkook öléből másztam ki szóval megértem.
- Khmm.. - kezdte Namjoon hyung - szóval Jimin először is sajnálom, hogy felkeltettünk, de ez elég fontos. - kezdek félni. A rendőrfőkapitány Hoseokra nézett aki elővett egy aktát.
- Azért zavarunk ilyen késő este, mert valaki miután ide jöttél Jungkookhoz felgyújtotta a lakásodat. - teljesen ledöbbentem.
- Szerencsére a tűzoltók hamar kiérkeztek, így hatalmas kár nem keletkezett. Megállapították, hogy szándékos gyújtogatás történt, mert minden fel volt locsolva benzinnel. Van ötleted, hogy ki tehette? - nézett bele mélyen a szemembe.
- N-nem igazán van. - dadogok.
- Ohh, valamit elfelejtettünk - vette elő a telefonját Nam - ezt találtuk a helyszínen. - mutatta. A képen egy régi plüssmacim volt amit nagyon szerettem. Így már tudom ki volt... Szemem bekönnyesedett, nyeltem egy nagyot.
- A-apukám lehetett. - mondtam halkan.
- Dehát mi vehet rá egy apát arra, hogy felgyújtsa a saját fia lakását? - kérdezte Jungkook csatlakozva a beszélgetéshez.
- Valószínűleg az, hogy gyűlöl engem.
- De ez akkor sem normális! - emelte fel a hangját.
- Mióta megtudta, hogy más vagy csak bánt, most pedig szabályosan meg akart ölni, azt a férfit már régen börtönbe kellett volna csukni. - kiabált mire én csak összehúztam magam. Fájt, hogy az apám ilyet tett, mert én még annak ellenére is, hogy bántott szerettem.
- Nyugodj le kölyök. - mondta Nam. - Holnap első dolgunk lesz felkeresni Jimin apját és kikérdezni, te pedig vigyázz Jiminre. - adta az utasítást, amit Jungkook csak bologatva fogadott.
- Na mi nem is zavarunk tovább - mondta Hobi - jó éjszakát! - állt fel a kanapéról Nammal és már mentek is.

Mikor már csak ketten maradtunk Jungkook az ölébe húzott.
- Jól vagy? - kérdezte lágy hangon és összedöntötte homlokunkat.
- Nem igazán, de legalább van velem valaki így nem érzem magam egyedül és könnyebb lesz ezen túllépni. - mondtam szemébe nézve.
- Én mindig itt leszek. - húzott magához közelebb derekamnál fogva. Lassan lehunyta szemeit, így én is ezt tettem, majd egy kis idő után megéreztem ajkait sajátjaimon. Olyan puhák és édesek voltak. Lágyan faltuk egymás ajkait, majd levegő hiányában elváltunk egymástól.
- Sajnálom, nem most kellett volna, rosszul időzítettem. - hajtja le fejét, de én állánál fogva felemelem buksiját és szemébe nézek.
- Tökéletes volt. - mondom őszintén és érzem, hogy egy picit elpirulok. Mosolyra húzza ajkait megvillantva nyuszis fogait amit már az első találkozásnál is észrevettem.
- Így olyan vagy, mint egy nyuszi. - mondom ki gondolatom önkéntelenül is.
- Úgy gondolod? - pimaszkodik mire csak elmosolyodok és nyakába bújok. Olyan jó illata van.
- Elég késő van, aludnunk kéne. - mondja az órára pillantva.
- Jungkook?
- Igen?
- A-alszol velem?
- Hát persze, gyere.
Már szálltam volna ki az öléből amikor ő combom alá nyúlva felemelt és felvitt a saját szobájába. Letett az ágyra, betakargatott majd mellém feküdt.
- Hozzád bújhatok? - kérdeztem félénken.
- Uhuum. - felelte és átkarolta derekamat én pedig mellkasára hajtottam fejemet és hallgattam egyenletes szuszogását.

-----------------------------------------------------------------------

Hii guys!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a kövi részre csak nincs minden rendben 💔 és nem akarok úgy részt kiadni a kezemből, hogy az nem 110 %-os. 😔
Elég rövid lett, de most csak ennyire futja nézzétek el nekem. 🥺❤️
I purple you! 💜
Vigyázzatok magatokra! 💕