A köpeny nélküli hős (jikook ff.)

Naplóbejegyzések

Jimin pov.

Az életem haszontalan... A szüleim kitagadtak, mert meleg vagyok. Most egy kis bérházban lakok. Egyetemre járok és mellette dolgozom is, hogy el tudjam magam tartani. Barátaim nincsenek. Mióta elküldtek otthonról a lelki állapotom egyre rosszabb. Nincs étvágyam és depresszióban szenvedek. Már az önbántalmazás sem segít. Kezdem feladni. Senkinek sem fogok hiányozni, így véget vetek az életemnek.

Miután ezt leírtam ilyesfajta gondolatokkal indultam el a plázához, de ezúttal nem vásárolni... Ahogy beértem rengeteg szerelmes párt és boldog kisgyereket láttam, de már ez sem tudott jobb kedvre deríteni.
Csak el akartam tűnni erről a világról. A lépcső felé vettem az irányt és felmentem a tetőre. Senki sem volt aki megállíthatott volna, így hát elindultam a 9 emeletes épület pereméhez...

Jungkook pov.

Kedves Naplóm!

Ma Namjoon és Hoseok elvisznek járőrözni. Nagyon izgatott vagyok! Már rég könyörgök nekik ezért és most végre beadták a derekukat. Még csak 15 perc múlva indulunk, de én már teljesen készen itt ülök a nappaliban.

Már nem tudok magammal mit kezdeni. Már elmentem a mosdóba, megnéztem az öltözékem a tükörben kétszer is, megigazítottam a hajamat és ehhez hasonló tevékenységeket folytattam, amíg drága barátaim ide nem értek.
- Pénztárca, iratok, napszemüveg, kulcs...
Valaki csengetett!!! - pattantam fel a kanapéról, hogy ajtót nyissak.
- Sziasztok!
- Szia Jungkook! - köszöntek egyszerre - Készen vagy? - kérdezte Namjoon miközben belépett a házba.
- Persze! Már vagy 20 perce titeket várlak. Késtetek!
- Meglepő, hogy kész vagy. - mondta nevetve Hoseok, igen az időben elkészülés nem az erősségem - Amúgy meg mi az hogy késtünk? Pont időben vagyunk! - mutatott az órájára - Na mindegy, menjünk.

Épp a pláza felé tartottunk a dugóban, amikor megláttam egy rózsaszín hajú fiút fent a pláza tetőjén. Nagyon úgy tűnt nekem, hogy le akar ugrani, ezért szó nélkül otthagytam Namjoonékat az autóban és nem érdekelt, hogy ordítanak utánam. Berohantam a plázába és egyből a lépcsőt céloztam meg. A fokokat kettessével véve rekord idő alatt a tetőbejáratnál voltam. Hang nélkül nyitottam  ki az ajtót. A rózsaszín hajú fiú felállt a peremre és már dőlni készült, amikor hirtelen odaszaladtam és derekát átölelve fogtam meg.

Jimin pov.

Vártam a fájdalmat és a sötétséget, de nem jött, helyette 2 erős kart éreztem meg magam körül...
- Ne tedd ezt kérlek! - szólt hozzám valószínűleg az erős karok tulajdonosa.
Visszahúzott és arcomat maga felé fordította. Szemeim könnybe lábadtak és szorosan magamhoz öleltem.

Jungkook pov.

Ahogy magam felé fordítottam arcát, egy gyönyörű fiúval találtam szembe magam. Szemeiben egyszercsak könnyek gyűltek és hirtelen zokogva a nyakamba ugrott. Átöleltem vékony derekát és még jobban magamhoz húztam. Mikor nagyjából megnyugodott egy kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
- Miért akartál leugrani? - kérdeztem lágy hangon.
- A-azért, mert már nincs értelme az életemnek. - mondta remegő hangon.
- Ezt hogy érted? Miért ne lenne? - kezdtem el lassan hátát simogatni.
- A-azt nem mondhatom meg... - bújt a mellkasomba. Ezt a lágy hangulatot 2 ember zavarta meg.
- Jeon Jeongguk - hallom meg Hoseok hangját - ezt mégegyszer meg ne merd csinálni, mert esküszöm, hogy... Jimin?

-----------------------------------------------------------------------
Hi guys!

Itt is van az első rész.
Remélem eddig tetszik.
💕