A köpeny nélküli hős (jikook ff.)

Vallomás

Jungkook pov.

- Mi okozta azokat a sebeket a hátadon? - erre a kérdésre hirtelen rám nézett gyönyörű barna szemeivel. Egy darabig csak nézett szemembe, majd apró szembogaraiba könnyek gyűltek.
- É-én... 

Jimin pov.

Hirtelen bepánikoltam és lefagytam, egyedül csak a könnyem folyt megállás nélkül. Jungkook két kezébe vette arcomat és hüvelykujjával letörölte könnyeimet.
- Ki volt képes bántani egy ilyen szeretetreméltó tündért? - kérdezte végig a szemembe nézve.
- A-apukám v-volt. - válaszoltam dadogva.
- Dehát miért? - simogatta arcom.
- Miután megtudta, hogy más vagyok, mint a többi fiú nagyon dühös lett rám. Semmi sem volt jó amit én csináltam... Ha valamit nem úgy csináltam, ahogy azt ő gondolta általában ezzel büntetett. - meséltem és éreztem, hogy megint sírni fogok. Jungkook nem szólt semmit csak magához szorított és szó nélkül ölelt. Hallottam az egyenletes szívdobogását ami olyan megnyugtató volt, hogy pilláimat lehunyva szenderedtem álomba.

Jungkook pov.

Békésen aludt a karjaimban angyalkám, mikor megszólalt a csengő, de ő még erre sem ébredt fel. Szép óvatosan lehámoztam magamról pici ölelő karjait, majd betakargattam és lementem ajtót nyitni. Az ajtót kinyitva Namjoonnal és Hoseokkal találtam szembe magam.
- Sziasztok, mi járatban erre?
- Szia öcsi - köszönt Namjoon, és elég furcsa volt a hangja - igazából most Jiminhez jöttünk, itthon van? - kérdezte.
- Persze itthon van csak alszik, de ha sürgős akkor felkeltem. - mondtam és félre álltam az ajtóból, hogy be tudjanak jönni.
- Azt megköszönnénk. - szólalt meg Hoseok kimérten. Valami nincs rendben, ő nem szokott így beszélni, neki mindig jó kedve van. Ezen gondolkozva mentem fel az emeletre egyenesen Jimin szobájába ahonnan egy halk hang volt hallható.
- N-nee, nem akarom, engedj el! - hallottam meg Jimin hangját és rögtön futni kezdtem a szoba felé. Beérve látom, hogy rémálma van szegénykémnek, ezért halkan, hogy nehogy megijesszem keltegetni kezdem.
- Jimin, Jimin! Kelj fel ez csak egy rossz álom! - mondtam mire nyílni kezdett gyönyörű szeme.
- Jungkook? Mi történt? - kérdezte álmoskásan.
- Csak rosszat álmodtál, de ne félj már itt vagyok. - mondtam elmosolyodva kócos haján és álmos szemein - itt van Namjoon és Hoseok hyung, mert beszélni szeretnének veled. Gyere menjünk le. - mondtam kedvesen és felálltam mellőle, de ő nem mozdult.
- Mi a baj? - kérdeztem és leültem mellé.
- Tudsz valamit arról, hogy miért akarnak velem beszélni? - nézett nagy szemekkel enyéimbe.
- Nem tudok semmit szívem - mondtam őszintén - ezért menjünk le és akkor megtudjuk. - mondtam és felvett ölembe és úgy sétáltam ki vele a szobából.
- Jungkook! - szólalt meg halkan nyakamba bújva.
- Mondd!
- Megígéred, hogy itt leszel velem, nem akarok egyedül lemenni? - pusmogta fülembe gyermekiesen.
- Persze! - mondtam és mégjobban átöleltem derekát.

-----------------------------------------------------------------------

Hi guys!
Elég rövid rész lett, bocsánat 😞
Remélem, azért tetszik 🤷‍♀️
Vigyázzatok magatokra! 😘
I purple you 💜🥰