Tanítvány, vagy már szerelem? /Befejezetlen/

3. rész

Az óra

Pár nap múlva..

Hermione hangjára keltem, miközben ő rángatott az ágyamban.

-Lili, Lili kellj fel elkésünk! Liliiii kelj már fel. Piton meg fog minket ölni ha nem érünk oda időben!

Meghallván Perselus nevét egyből felpattantam az ágyamból, mint otthon. Sietve kapkodtam, miközben Hermione a széken ülve figyelt és sürgetett. Miután elkészültem rohantunk órára, viszont nem értünk be a tanár előtt.

-Khmmm.. lányok mire véljem-e késést?

-Elnézést Tanár úr! Elaludtam.. Hermione azért késett, mivel megvárt. Ne tessék rá haragudni- mondtam szégyenkezve az egész osztály előtt

-Rendben, Hermione nem kap bűntetést, viszont kisasszony magával még számolok. Kérem mindenki mutassa meg a háziát, egyesével hozzátok ki nekem.

Láttam, Pitonon meg van elégedve mindenki házijával, viszont az enyém nem volt kész.

-Kedves Lili! Miért nem csinálta meg a leckéjét? Magyarázat?-kérdezte felháborodva

-S-s-sajnálom... Nincs semmi magyarázat- mondtam szégyenkezve

-Attól tartok ez már bűntetés lesz! Órák után egyből itt kezdesz, viszont mostmár ha lehetne ne késs. Segíthetsz majd nekem pakolni.-mondta Perselus majd kihívta a többi tanulót

Folytatódott az óra, de a figyelmemet mindig elterelte valami. Legtöbbször a tanár úr. A hangja, a szeme, a kisugárzása egyszerűen minden ami ő. Tanítás végén Perselus még magához hívott.

-Mi lelte magát kisasszony? Miért nem képes figyelni az órámon?

-Tudja Tanár úr... Hát.... Hol is kezdjem...-sápadt arccal kissé félve motyogtam.

-Tudod mit? Nem is érdekel! Délután találkozunk majd ott elmondod. Most dolgom van, eredj te is tovább!

Következő óránk repülés tan volt, utána egy kis szabadidő, viszont nem sokáig, hisz folytatódott tovább a tanítás. Ebéd szünetben Hermionéval elmentünk kajázni, de a síri csendet megzavarta egy kérdésével.

-Lili! Miért nem csináltál házit? Így még nagyobb bajba jutottál.

-Tudod nagyon sok dolgom volt, és nem maradt rá időm.

-Legközelebb szólj és segítek. Tudod jól-ajánlotta fel.

-Igen tudom és köszönöm, de inkább próbálom saját magam megoldani és nem csalni. Na de sietek, nem akarok megint késni-hadartam el.

-Oké oké menj csak-kiáltott utánam Hermione.

A folyosón szaladtam a bájitalteremhez miközben gondolkodtam Perselus kérdésén.

-Mégis hogyan mondom el neki az igazat?

Végül mikor az ajtóhoz értem eszembe jutott egy ötlet. Bementem az ajtón, de senkit nem láttam. Beljebb siettem, mikor egy hang szólt hozzám.

-Már vártalak-lépett elő az asztal mögül Piton.

-Tanár úr, megijeszett!-sikítottam fel.

-Ne haragudj, nem akartam csupán csak kérestem valamit.-próbált megnyugtatni miközben közelebb lépett hozzám.

Egyre csökkent köztünk a távolság, mikor csak elsuhant mellettem és becsukta az ajtót. Közelebb lépett majd mondta.

-Kövess! Kérlek szépen ezeket mosd, majd szárazra töröld el. Majd én elpakolom a helyére. Köszönöm!

Én így is tettem, mikor Perselus vissza nem tért az órán feltett kérdésére.

-Elárulod, hogy miért nem vagy képes figyelni az órámon?-kérdezte kötekedve.

-Mert folyton csak maga jár a fejemben-vágtam rá magamban, közben nagyot nyeltem és elkezdtem hadarni minnél előbb túl legyek rajta.-Tudja Tanár úr, van egy fiú aki felkeltette a figyelmemet, de nem tudom eldönteni mit is érzek iránta. Nagyon helyes, gyönyörű szép zöld szemei vannak és a mosolya, teljesen elbűvölt. Egyetlen baj van vele. Nem szerethetem és biztos, hogy ő sem szeretne viszont.

-És elmondanád ki lenne a szerencsés, akarom mondani aki tetszik?

-Nem tetszik! Egyszerűen csak megfogott! Amúgy is mit érdekli magát?-forgattam a szemem

-Vigyázz a modorra! Nem engethetsz meg mindent magadnak! Hol a tisztelet?

-Elnézést kérek. Csak tudja nem szeretném senkinek sem mondani. Jobb is lenne ha elfelejteném ezt az egész.

Perselus elgondolkodott ki kehet az a fiú aki nekem tetszik. Biztosan látta rajtam, hogy ettől a kérdéstől feszült lettem.

-Tudod Lili nekem is volt egy szerelmem. Őt is úgy hívták mint téged. Gyönyörű szép volt. Kiskorunkban ismertük meg egymást, viszont mikor mind a ketten eljöttünk ebbe az iskolába talált egy másik fiút. Vele lett boldog és vele lett egy közös gyermekük. Én még mindig imádom-csordult ki szeméből egy könnycsepp

-Tanár úr miért nem mondja el neki?-kérdeztem kíváncsian

-Mára már nincs köztünk. Ő nagyon rég meghalt. Annyira hiányzik

-Nagyon sajnálom-odamentem és megöleltem mivel láttam rajta, hogy össze van törve.-tudja Tanár úr elmondom ki lenne az a fiú, azaz férfi.

-Férfi? Hogy érted?

-Maga lenne az-elszégyeltem magam közben elindultam az ajtó felé

-É-é-én??-lepődött meg.

-Igen. Tudom, hogy nem szabadna ezért sem akartam elmondani.

-Nem haragszom  emiatt!-nyugtatott meg.

Mikor nyitottam volna ki az ajtót, hogy távozzak Perselus becsapta. Vállamnál fogva fordított meg, majd az egyik kezével az ajtón támaszkodott, így odanyomva ahhoz. Szívem olyan volt, mint aki ki akar esni a helyéről. Azt hittem az lesz mint a filmekben, hogy majd megcsókol, viszont nem így lett, vagy mégis? Levette a kezét az ajtórol, de még így sem engedett ki a teremből. Elfordítottam a fejem hiszen nem volt bátorságom ránézni. Megfogta az arcom majd visszafordította maga felé, mélyen a szemembe nézett. Megcsókoltam volna, viszont nem engedtem, hogy vágyaim felülkerekedjenek rajtam, így a másik irányba fordítottam a fejem. Másik kezével szintén, mint az előbb tekintetére helyezte az enyém. Két kézzel tartotta a fejem. Hüvelykujját végighúzta a számon majd egy puszit nyomott a homlokomra. El voltam veszve. Azt sem tudtam hol vagyok vagy mit csinálok.

-Miért tette ezt?-kérdeztem menekülve karjai közül

-Nem tudom-motyogta.

Láttam ahogy zöld szeme megcsillan.

-El tudnék veszni a szemeiben.-suttogtam. Szerencsére nem hallotta meg

-Erről egy szót sem senkinek! Nem szeretném, hogy kirúgjanak! Értetted?!-zavarta meg a romantikus hangulatot.

-Rendben! Senkinek sem.

Eközben Dumbledore....

|Próbáltam egy jó részt összehozni, viszont nem lett a legjobb... Jó résznél hagytam abba ugye?😄 Remélem tetszik ez is 💕|