Tanítvány, vagy már szerelem? /Befejezetlen/

2. rész

1. Nap a Roxfortban

Nagy fékcsikorgás után gyerekek sikítozását hallottam. Elbambúlt állapotomból hírtelen felkaptam a fejem, és a legközelebbi diákot megkérdeztem mi történt.

-Szia! Esetleg meg tudnád mondani mire ez a nagy sikítás?

-Szia! Hozd a cuccod mivel megérkeztünk.

-Áá értem amúgy Lili vagyok-mutatkoztam be

-Hermione-mondta kedves hangon

-Nagyon örülök a találkozásnak-mondtam majd megfogta a kezem

-Én is, de gyere mert itt hagynak minket

-Oké jól van, de ne húzz ennyire! Amúgy te jártas vagy itt? Mert én semmit nem tudok erről a helyről max annyit, hogy itt varázslás lesz

- Hát Lili ez egy iskola mint ahogy már mondták is a levélben. Sokkal többet én sem tudok mint te. Talán annyit, hogy házakba sorolnak be minket.

-Házakba? Ezt hogy érted?-kérdeztem meglepődve

-Hát pontosan nem tudom megfogalmazni, de ha nagyon kéne úgy mondanám, hogy csoportokba osztanak.

-Köszönöm szépen. Na de menjünk már várnak minket

.....

Hagrid vezetett minket be az iskolába, közben mutatta mi merre van. Mindenki nagy csodálattal nézte a sulit, mikor megállt a menet.

-Most jól figyeljetek Dumbledorera! Minden fontos információt el fog nektek mondani.

Ahogy haladtunk közelebb a tanárokhoz, az összes ottani diák minket figyelt. Hatalmas asztaloknál ültek tele mindenféle ennivalóval.

-Kedves diákok most beosztunk titeket a házaitokba. Felolvasom a neveteket, és akkor kijöttök hozzám én pedig ráteszem a fejetekre a Teszlek süveget. Majd ő megmondja hová kerültök.

Hermione a Griffendélhez került. Reménykedtem én is oda jutok, és akkor többet lehetünk egymással. Izgatottan vártam mikor jövök én, a néni akit nem tudom, hogy hívtak engem szólított.

Firew Lili!-igen picit szégyenlem a nevem.

Kiléptem a süveghez, majd bemutatkozott nekem a furcsa picit ráncos asszony

-Szia Lili! Én McGalagony professzor vagyok.

A süveg nagy örömömre tudta, hogy a Griffendélbe szeretnék kerülni. Leültem Hermione mellé, és nagy megnyugvással öleltem át.

-Hála Istennek ide kerültem. Nagyon örülök, hogy egy házba kerültünk-mondtam egy nagy sóhajjal a végén.

Láttam, hogy Hermione nem annyira szimpatizál engem, ezért picit elszomorodtam

-Mi a baj Lili?

-Látom rajtad, hogy nem kedvelsz engem. Pedig szerettem volna a barátnőd lenni

-Miről beszélsz Lili? Igen is kedvellek, viszont azt furcsálom, hogy miért nem tudsz semmit a Roxfortról.

-Soha nem hallottam róla. Hagrid meg annyit mondott, ez egy iskola ahol boszorkányokat és varázslókat képeznek és, hogy én egy boszorkány vagyok. Vagyis inkább csak leszek

-Értem, majd segítek, oké?!

-Rendben köszönöm-mondtam hálásan

-Na de Hermione ki a a fekete hosszú hajú tanár?-kérdeztem kíváncsian

-Pitonra gondolsz?-nevetett fel hangosan

-Halkabban! Még a végén mindenki meghallja -mondtam elvörösödve

-Látom téged néz Perselus..

-Azért mert meghallotta, köszönöm- mondtam nevetve, de kissé csúfos hangon

.....

Mikor Piton meghallotta a nevemet, a szíve összeszorult és előjöttek az emlékek. Lily az ő egyetlen szerelme, akiért mindent megtett volna, aki élete értelme volt. Egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Nem tudta tekintetét levenni rólam. Mikor a zöld szemébe néztem elfogott egy furcsa érzés. Oly sokáig szemeztünk egymással, hogy Hermione szólt hozzám

-Haho csajszi itt vagy?-kérdezte értetlenül

-Igen persze csak picit elbambúltam-mentegetőztem

-És mi volt ilyen érdekes a professzorban?-lökte meg nevetve a vállam

-Miről beszélsz nem is őt néztem?!-forgattam a szemem.

-Najó hiszek neked. De csak óvatosan vele, azt beszélik kicsit nyomul a csajokra.

-Jézus!?-mondtam miközben gondolataim a zöld szeméről ábrándoztak

Újból Perselusra néztem, és az ő két csodás csillogó szemére. Ismét azt vettem észre, hogy engem néz. Elvörösödtem. Piton ezt meglátva elmosolyodott és rámkacsintott. A szívem elkezdett hevesen dobogni, de ahogy tudtam, csak lepleztem.

-Nem Lili Ő egy tanár! Nem lehetsz belé szerelmes!-veszekedtem magammal.-Sőt hozzád képest idős! Plusz még nem is tetszel neki! Most azonnal verd ki a fejedből ezt a baromságot!

McGalagony professzor így szólt.

-Kedves diákok. Mindenki menjen fel a hálókörzetébe. A kisebbeket segítsék a nagyobbak. Köszönöm.

Indultunk volna meg Hermionéval mikor valaki megfogta a vállam. Perselus volt azt. Ijedve néztem hátra.

-Ne félj. Csak köszönteni szerettelek volna az iskolában. Perselus Piton lennék. A bájitaltanárod.

-Ahh szóval magának kell az üst- mormogtam magamban gondolván, hogy nem hallotta

-Igen nekem!-jelentette ki kissé lenéző hangsúllyal.

-Jajj ne tessék haragudni Tanár úr, nem úgy értettem. Én Firew Lili lennék- mutatkoztam be illedelmesen.

Végignézett rajtam, majd egy huncut mosoly ült a szájára amit hírtelen el is rejtett

-Eredj a többiek után!-mordult rám

Futottam Hermione után aki ezután furcsálva nézett

-Mi volt ez Lili?-röhögött egyet

-Nem tudom. Odajött bemutatkozott aztán utánatok küldött-megszeppenve jelentettem az eseményeket.

.....

Eljött a lefekvés ideje. Nem tudom miért de csak Perselus járt a fejemben. Ahogy odajött, megfogta a vállam, rám mosolygott, kacsintott, egyszerűen minden. Kirázott a hideg is, majd nagy nehezen elaludtam. Kiről másról is szólt volna az álmom, ha nem másról mint Pitonról.

|Remélem ez a rész is tetszett. Hamarosan hozom a következőt. Bevallom lehetett volna jobb is.|🙁