Play The Game (Queen & Fűrész ff.)

Első felvonás: Hello, Roger!

A Kirakós csuklyáját mélyen az arcába húzva mászkált fel-alá Billy előtt, aki a triciklijén ülve követte tekintetével gazdája minden mozdulatát.

- Jól figyelj, Billy, mert csak egyszer fogom elmondani! – kezdett bele a férfi a monológjába. – Az elkövetkezendő pár napban négy, különösen nehéz esetünk lesz... Olyan emberek, akik látszólag mindent elértek, és azt hiszik, nem is kívánhatnának ennél többet. Megvan mindenük, nem igaz? Karrier, nők, siker, pénz, autók, klumpák, macskák... A sajt a pirítósukon még barnábbra sül, mint másoknak. De vajon értékelik kellően az életüket? Vajon a siker és hírnév hajszolása mellett nem feledkeztek meg a legfontosabb dologról? Vajon, ha szembe kell nézniük a halállal, lesz bármi, amit bánni fognak? Készek lesznek áldozatot hozni azért, hogy nehogy elveszítsék ezt? Ők döntenek – kezdődhet a játék!

Billy, az életre kelt bábu, bólintott.

- Az első célszemélyt már ma este próbára tehetjük, gazdám – nem kellett sokat keresni...

....

- Hé, csapos, még egyet! – lökte el magától az üres korsót Roger, megtámaszkodva közben a pulton – kezdett becsiccsenteni, de még messze nem volt annyira részeg, hogy ne tudott volna még többet inni.

Ahogy ahhoz sem volt még elég illuminált állapotban, hogy ne vegye észre a tőle nem messze ülő bögyös-faros (igazi Fat Bottomed Girl!), sötét hajú lány kéjsóvár pillantásait.

Ha minden jól megy, akkor még az este megdöngetheti a kocsija hátsó ülésén.

- Helló, nem zavarlak? – lépett a tettek mezejére a leányzó, lehuppanva a Rog mellett eddig üresen álló székre.

- Ugyan, dehogy! – mérte fel jobban a „kínálkozó lehetőséget" a szőke dobos. Így, közelről, még kívánatosabbnak hatott.

Egy ideig felszínes csevejt folytattak, melynek mindketten tudták, mi lesz a vége, egészen addig, amíg a férfi elnézést nem kért, majd betért a mosdóba.

Miután végzett és a csaphoz lépett, kezet mosni, hirtelen egy furcsa alakot vett észre a tükörben – az arcát nem láthatta, mert hosszú, csuklyás, fekete köpeny volt rajta, és ha nem csalt a szeme, akkor valamit szorongatott a kezében...

Mielőtt azonban reagálhatott volna bármit is, az ismeretlen hirtelen közelebb lépett hozzá, majd a magasba tartva a kezét, lecsapott rá. A hátában éles fájdalmat érzett, aztán minden elsötétedett.

...

Kóválygó fejjel, enyhe hányingerrel tért magához, egy sötét és számára teljesen ismeretlen helyen, egy széken ülve – miután a szeméről lassan feloszlott a homály, jobban fel tudta mérni a terepe: ekkor már láthatta, hogy egy garázsban van, melyben csupán egyetlen, nehezen pislákoló lámpa nyújtott némi világosságot. A helyiségben egy munkaasztalt helyeztek el, rajta egy szerszámosládával, közvetlenül mellette pedig egy gyanúsan ismerős kocsi parkolt...

Közvetlenül előtte egy kisasztal állt, rajta egy televízióval; amint teljesen magához tért és kezdett volna már felidéződni benne, egészen pontosan mi is történt vele, az eddig sötét képernyőjű készülék hirtelen bekapcsolt.

Egy kimondhatatlanul ijesztő baba tárult a szeme elé: fekete haja volt, pirosra festett arca, és a hasbeszélő bábukhoz hasonló szája. Erre akkor jött rá, amikor a játékszer hirtelen a kamerába nézett, majd mély, rekedtes, öblös hangon megszólalt:

- Helló, Roger!

- Helló! – motyogta automatikusan; még kicsit kába volt, ráadásul az anyukája mindig azt tanította neki, hogy ha köszönnek neki, illik visszaköszönni.