Dermedt érintés [BEFEJEZETT]

Epilogue

Jack kedvetlenül szállt ki a kocsijából az iskola előtt. A mellkasa még mindig szúrt a lány hiánya miatt. Iskolatáskáját a fél vállára dobta és Oliver-ék irányába sétált.

- Sziasztok - köszönt nekik, mire mindannyian felé fordultak.

- Jól vagy, Jack? - kérdezte Julia. A fiú értetlenül nézett rá.

- Mert?

- Úgy nézel ki, mintha napok óta nem aludtál volna - mondta, mire mindenki egyetértően bólintott. Jack megdörzsölte a szemét, miközben gondolatai elvándoroltak Ella-ra. Fejében lepörögtek az együtt töltött pillanataik emlékei. A puha csókok, szerelmes szavak, apró mozdulatok.

- Minden oké - válaszolt végül és tovább hallgatta a beszélgetést, kezeit a zsebébe csúsztatva.

- Hé, Jack. Beszélhetek veled négyszemközt? - a fiú a mellette álló Allison-ra kapta a fejét és lassan bólintott. - Mindjárt jövünk - mondta a lány, majd hallótávolságon kívülre sétáltak Jack-el.

- Szóval miről lenne szó? - dőlt neki a fiú egy fának a vállával.

- Szervezek egy meglepetés bulit - suttogta Allison. - Oliver-nek - pillantott a fiú irányába, mire Jack a szemöldökét ráncolta.

- Várj, de... - akadt meg. - most volt a szülinapja múlt héten.

- Te meg miről beszélsz? A nyárzáró bulira gondolhatsz, az volt múlt héten - mondta most már a lány is összezavarodva.

- Micsoda? - kérdezte értetlenkedve a fiú. - Hányadika van?

- Szeptember 3-a - nézett Allison aggódva a fiúra. - Jack, minden rendben? - kérdezte a lány, mire a fiú egy pillanatra lehunyta a szemeit. Nem lehet, hogy az egész csak álom volt!

Ajkába harapott, miközben azon tűnődött, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Minden olyan valóságos volt, mintha tényleg átélte volna azokat. Az összes cselekedet, szeretetteljes gesztus egy pillanat alatt váltak értéktelenné.

Mert valójában meg sem történtek.

- Tudod, mit? Ezt majd máskor megbeszéljük - nézett Allison Jack szemébe, mire ő bólintott és még mindig az előbb hallottakon gondolkodva vissza sétált a többiek mellé.

Amíg csak tudtak, kint álltak a gimnázium előtt, de mikor meghallották a jelző csengőt, befelé vették az irányt.

- Milyen óránk lesz? - fordult Jack Oliver-hez.

- Fizika, a laborban leszünk - mondta, miközben kikerült egy fiút, majd mindketten arra vették az irányt.

Jack egy pillanatra lenézett a cipőjére, miközben nagyot sóhajtott, amikor beleütközött valakibe.

- Úristen, ne haragudj - hallott meg egy aranyos lány hangot. Felnézett a tulajdonosára, és elakadt a szava, a szíve nagyot dobbant. - Véletlen volt - pillantott rá a lány. Talán fél percig is állhattak egymást bámulva, mikor a másik lány megszólalt.

- Én most megyek - mutatott a háta mögé és megigazította barna szemüvegét. - Majd még találkozunk - mosolyodott el és megfordulva elsétált.

- Rendben, szia - intett neki a barna hajú lány, miközben egy tincset a füle mögé tűrt és visszafordult Jack-hez. - Öhm... Ella vagyok.

- Tudom - monda Jack, majd szája egy félmosolyra húzódott.

Ahogy a folyosón állva fürkészték egymás arcát, melegség futott végig a testükön, mert érezték, hogy minden még csak most kezdődik.

Sziasztok!

Na hát ennek is eljött a vége.. Remélem azoknak akik elolvasták tetszett és esetleg nem érte őket csalódás a történet befejezését illetően.
Én nagyon sokat dolgoztam ezzel és eléggé a szívemhez nőtt, remélem ti is így vagytok vele.
Szeretnék köszönetet mondani hyung3nius nak, aki rengeteget segített és hatalmas 'támogatást' nyújtott. Köszi Sánti😂❤

Találkozunk a következő könyvemben (valószínűleg).

-Lili