Dermedt érintés [BEFEJEZETT]

1; What the hell?

2020. szeptember 3.

Ella Davis a 11.c osztálytermében ült és unottan rágcsálta golyóstolla végét, miközben arra vártak az osztálytársaival, hogy a tanár megérkezzen. Valójában egyáltalán nem várták ezt és ez meg is látszott Ella barátain, akik egy kört alkotva ültek.

- Lógjunk meg - vetette fel a semmiből Daniel, a társaság egyik tagja és felpattanva a székéről az ajtó felé igyekezett. - Aki akar, gyorsan jöjjön, mert még Mr.Wilson rajtakap minket - figyelmeztette barátait, mire egyenként felpattanva, nevetve és izgatottságtól csillogó szemmel rohantak a srác mellé. Amelia is felállt és telefonját zsebébe süllyesztve nézett Ellára, aki még mindig a széken ücsörgött.

- Gyere te is - nyaggatta és kezénél fogva húzta fel a székről.

- És mi van, ha elkapnak? Igazgatóit is adhatnak - rázta fejét az alacsony lány, mire rakoncátlan barna fürtjei az arcába hulltak.

- Akkor lesz egy igazgatóid. Egyszer élünk, Ella - vigyorgott rá a világosbarna hajú lány és a többiek mellé lépett.

- Húzz bele kislány, ha jönni akarsz - kiáltott oda neki Justin göndör fürtjei alól.

- Igazad van - húzta száját széles mosolyra és telefonját megfogva a többiekhez rohant, majd amilyen csendesen csak tudtak, kilopództak az ajtón. Út közen még két lány csatlakozott hozzájuk a felsőbb évfolyamból, köztük Patricia is, Ella legjobb barátnője, akiket gyorsan üdvözöltek. Futva indultak a kijárat felé, bár kerülőt kellett tenniük, nehogy egy, a tanáriból kilépő tanár, meglássa őket, de amikor a két utcányira lévő parkban táskáikat ledobva a fűbe kifújták magukat, csak nevettek.

- Hogy lehet az, hogy Justin ilyen izomtömeggel a leghalkabb volt közülünk? Haver, miből vagy, vattából? - röhögött megállás nélkül a magas kreol bőrű srácon Daniel.

- Jajj most lebuktam. Ezért gerjednek rám a csajok, a tenyerem olyan puha, mint a babapopsi - nyújtotta Elláék elé nagy kezeit, mire a lányok nevetve ellökték.

- Ha nem ismerném a humorodat, még azt mondanám, meleg vagy - dőlt Ella Patricia vállának a nagy nevetés közben. Ennek hallatára Justin csábosan Ericre nézett.

- Hé, cica, meghívhatlak egy kávéra? - harapott alsó ajkába.

- Bocs, haver, én nem buzulok - tolta a fejénél fogva arrébb Eric a barátját. - Na de Davis, - szólt Ella-hoz. - mi van Matt-el? Láttam jót smaciztatok a nyárzárón - kezdte el húzogatni a szemöldökét, mire Patricia felkapta a fejét.

- Jézus, semmi - vágott a lány unott fejet. - Részeg voltam - nevetett fel, miközben megrázta a fejét, mire Patricia rá nézve egy utálatos grimaszt vett fel.

Amilyen jónak indult ez a nap, olyan tragikusan ért véget. Ella még nem tudhatta ezt, amikor a barátaival együtt mindenféle dologról beszélgettek a parkban, de az, hogy aznap ellógott, élete legrosszabb döntése volt.

3 nappal később:

A John Mattison gimnáziumban megszólalt a csengő, ami a legtöbb diák számára a nap végét jelentette. Hatalmas tömeg lepte el a folyosókat és igyekezett a kijárat felé. A végzős Jack Anderson, aki után a suli valamennyi lánya epekedett, táskáját a hátára dobva szintén kifele lépkedett az iskolából Oliverrel, a legjobb haverjával az oldalán.

- Majd még koccanunk - öklöztek össze, amikor kiértek a parkolóba, majd mindketten a kocsijuk felé vették az irány. Jack bepattant sötétkék autójába, majd a motort felbúgatva hazafele indult volna, ha egy idegesítő alak meg nem álllítja.