~Where The Rainbow Ends~ 𝔸𝕚𝕕𝕒𝕟 𝔾𝕒𝕝𝕝𝕒𝕘𝕙𝕖𝕣 𝕗.𝕗.

~𝟙𝟚~

¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯
--------True Friend------
_______________________________________

>>[Aidan szemszöge]<<

-Kösz Simi! - pacsiztam le vele.
-Ugyan, máskor is!
-Hé A! Mizu veled meg a csajjal?
-Mi lenne? - néztem rá furcsán.
-Ugyan, csak egy barát! - tekintettem a lány felé.
-Hazudhatsz magadnak meg másoknak is, de nekem nem. Csak rád kell nézni. Az Edenes förtölés óta nem voltál ilyen kivirult! - nevetett fel. Hahhh Eden. Na igen. A tavalyi premierre meghívtam magammal, és flörtöltünk. Nem volt kötődés, csak játszottunk, de igaz hogy aznap nagyon boldog voltam. De Iza, Iza teljesen más! Nem ismerem régóta, alig két hete, de megfogott. Nemtudom mi, de megfogott. Nemtudom minek nevezhetném ezt az érzést.
-Szerelmes vagy belé? - zavart meg Simon.
-Nem, nem nevezném szerelemnek, csak jó vele lógni. - vakartam meg a tarkóm.
-Figyelj! Nevezd aminek akarod, de ha te nem hajtasz rá én fogok! - nevetett és enyhén háton vágott.
-Na menj, ne várattasd meg a hercegnőd. - lökött meg.
-nem is a her.... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert közvevágott.
-Csá A!
-Csá S! - köszöntem el tölle.
-Ja Edent meg csókoltatom! - kiabált utánam, mire nevetve megráztam a fejem.

Kezen ragadtam Izit és elindultunk haza. Ő tényleg tetszene. Megfogott benne valami, amit nemtudok megnevezni. Talán az hogy ő nem Aidant a színészt látja bennem, hanem csak Aidant. Tetszik hogy visszamer szólni. Ez teljesen más mint Edennel. Az csak gyerekes játék volt. Játék mellyet nemgondoltunk komolyan. Szeretem Edent, hisz gyönyörű lány, de nemtudok rá másszemmel nézni. Ám Iza, Iza teljesen más. Érzelmek kötnek felé, amik naprol napra erősödnek. Nem nevezném szerelemnek, csupán erős tetszésnek, de tetszik! Nem hiszek az első látásra szerelemben neeeem! De a másoik látásra már igen! Talán velem is épp ez történik. Igen, szeretem Hoppit. Örültem, hogy helyretettem a dolgaim. Mire észbekaptam már otthon voltunk.
-Veszélyes életet élő hölgyeket előre-mutattam, aprót nevetést hallatatva, magamelé.
-Óh míly kedves! - sietett föl. Egy mély sóhajt hallatatva mentem utána.
-Ez a nap valami fantasztikus volt sétalt be háttal a szobába miközben nevettünk. A ráják valami atom cukik! - Ecsetelt vidáman, akár egy kisgyerek aki megkapta hűn áhított ajándékát.
-Milyen nap? - ivódott átt a sötét szobában Tom mérges hangja.
-Baszki... - suttogta Iza.
-Több fotón, posztban is láthattuk Aidan Gallaghert a Netflix közkedvelt sorozatának a The Umbrella Academynek híres tini színészét egy lánnyal. Későbbi forrásokból kiderült, hogy ez a titokzatos lány akivel Aidan a napját töltötte Izabella Hopper a sorozat egy másik híres színészének Tom Hoppernek a kishuga.Vajon mi van a két híresség között? - Töltötte be a szobát újra Tom feszült hangja.
-Tom megmagyarázom!-kezdett bele ilyedten Iza, de a csuklóját megragadva visszarántottam.
-Tom nézd! Az egész az én hibám! Én vittem ki, én terveztem ezt el, de van rá magyarázatom!
-Azt szivesen meghagatnám. - Ált fel s férfi és feloltotta a lámpát. - Leülni! Van más aki benne volt?-nemlegesen magráztuk a fejünk.
-Sziasztok! - lépett be Emmy is a szobába és üdvözölt volna minket, de Tom leintette.
-Kezdhetitek az estimesét! - dölt a felnak Tom és szigorú pillantást vetett ránk.
-Az egész az én hibám! Én találtam ki az egészet ne Izát büntesd! - Keltem a lány védelmére.
-Nem! Az én hibám én mentem ki! - Magyarázkodott Iza.
-Iza erröl nem nyitok vitát az én hibám volt! Enyém a balhé!
-Még mitnem! Nem fogom hagyni, hogy az én hülyeségem miatt te legyél szarban! Az én hibám volt! - Vitatkozott a lány. Ám én nem hagyhattam, hogy őt büntessék,ezt én basztam el, ráadás szeretem őt. Szeretem! Igen kimerem jelenteni, szelemes lettem Izabel Hopperbe.
-Iza ez most az én saram! Hagyad már, hogy én vigyem el a kurva balhét!
-ELÉG! - rivalt átt minket Tom hangja. Hirtelen megdermedtünk. Lehajtottuk a fejünk, s vártuk a szent beszédet.

>>[Iza szemszöge]<<

Lehajtott fejjel ültünk, s vártük Tom hegyibeszédét.
-Mégis, hogy képzeltétek ezt? Főleg te Aidan! Még belőle ki is nézném, nem ez lenne az első ilyen húzása-mutogatott rám - De te? Azt hittem legalább benned van annyi éretség, hogy nem szöktetsz ki egy szobafogságban lévő, makacs, éretlen tinit. Aki képtelen felfogni azt a szót, hogy nemszabad. - ordítozott a mellettem ülő fiúval. - Te pedig! - Fordult vissza hozzám.-Miért nem tudod felfogni hogy mi az a nem? N-E-M! Világosan, kijelentettem, hogy szobafogságban vagy, erre tessék Aidannal kint rohangáltok, mint valami ovodások! - Fordult vissza mindkettőnkhöz.-Nem vagytok már kisgyerekek, miért harcoljátok ki, hogy úgy bánjak veletek? Mázlitok van, hogy megúsztátok annyival, hogy Iza az üzenőfalad betelik értesítésekkel, meg a kis fancsajok ocsmárolásával, Aidan te pedig magyarázkodhatsz miszerint köztetek nincs semmi. - váltott egy fokkal nyugodtabb hagnemre. - Ugye nincs semmi? - kérdezett vissza.
-Nem nincs! - válaszoltam szemforgatva. - Tom túlreagálod! Igen kiszöktem, igen nem kellett volna szabad, igen megszegtem a szabályt, igen hülye voltam és igen sajnálom, de nem lett bajunk. Élünk virulunk! - Emeltem fel a hangom.
-Ne gyere nekem ezzel megint! Nem ragálom túl! - rivalt rám.
-De nem lett bajunk!!-kiabáltam.
-Örülj neki! Amúgymeg annak ellenére hogy nem lett bajotok igenis elszöktél, miközben itthon kellett volna lenned szobafogságban.
-Igen elszöktem, igen elbasztam de sajnálom! Mit vársz még töllem?-emeltem fel ismét a hangom.
-Hogy beszélsz?-szólt rám Tom.
-Komolyan ennyi ragadt meg az egészböl? Az legyen a legkevesebb, hogy káromkodok!
-Nem csak ez maradt meg! Amúgymeg azt akarom hogy ne legyél ilyen arogáns lázadó hisztis kis csitri!
-Hisztis?! - csattantam fel elvékonyodott hangon. - Nem vagyok hisztis!
-Dehogynem egy lázadó hisztis.... Ovodás vagy!-Vágta rá.
-

Ő mond csak ki amit akartál! Hisztis mi... Picsa?-tettem keresztbe karjaim.
-Ne privokálj Izabel, mert ha tovább folyatod életfogytiglan szobafogságot kapsz.
-Ne tegyel úgy mintha az apám lennél mert kurvára nem vagy az! És igen tessék, csak azért is káromkodok!
-Elég legyen Izabella! - kiabált rám.
-És ha nem akkor mi lesz? Jajj szobafogság? Oda ne rohanjak!-nevettem.
-Izabella Viktória Hopper-Ordított rám.
-Ne merészelj így hívni!
-Miért is nem? Ez a neved. Amúgyis nekem ne pofázz! Egy neveletlen kis szaros vagy! Azt hittem Marciék miatt, de látom te magadtól is romlott vagy. Nem mehetsz ki többé, és gondoskodom rolla, hogy át kerülj az én szobámba.
-Utállak! - Ordítottam.
-Elég! - Kiabált Aidan.
-Igen Tom elcsesztük, igen kiszöktettem a hugodat, de te sem büntetheted őt egész életében! Iza teljesen megváltozott. Nézz csak rá, lettek új barátai, és nyit az emberek felé. Ennek örülni kéne. És igazán veget vethetnél ennek a hülyeségnek. Nem egy kis pisis már! Iza már szinte felnőtt! - kelt a védelmembe Aidan. Megvédett. Igenis megvédett. Jólestek a szavai. Talán ilyen egy igaz barát? Igen pont ilyen Aidan a barátom, és szeretem. Most nem olyan volt mint máskor neem, arcvonásai komolyságot tükröztek. S ahogy mellém ért magához ölelt.
-Ne pofázz bele, ez a mi dolgunk! - rivalt rá a bátyám.
-De igenis belepofázhat!-védtem meg.
-Izabel kezdek nagyon ideges lenni. Vékony jégen táncolsz!
-Oda ne rohanjak! - feleltem bunkón.
-Elég! Elegem van, hogy nem lehet bírni veled!

~🐋✨B.W.

//-1095//