1.fejezet: Egy új élet kezdete.

24 2 0
                                    


Egyszer egy nyáron elgondolkodtam az életemen. Elgondolkodtam hiszen a baráti köröm nem volt a legjobb szinten, az Általános iskolás életem úgy haladt ahogy kellett. A jegyeim megfeleltek sőt utóbbi években az átlag felett voltak aminek örültem, viszont még így is, megkérdeztem magamtól:"és mi lenne a célom, a célom amit végig akarok vinni, a célom amiért bármit megtennék".

Nem voltam a leg"rangosabb" az osztályomban. És ezt nem szó szerinti rangként kéne érteni. Inkább úgy hogy visszahúzódóbb voltam az átlagnál, rengeteg csoportba nem illettem be túl sok beszélgetésbe.

De eltelt az idő amit az általános iskolában töltöttem elballagtam! Bekerültem a suliba amibe akartam volna, és úgy éreztem minden a jó helyen mozgolódik. Próbáltam eltekinteni attól hogy valami legbelül mar nem hagy nyugodni, mégpedig az hogy a családommal jól élek viszont gyatra kapcsolataim vannak a világba.

A történetem innen kezdődik. Ez az alapkő amiből kiindul minden és emiatt el is kezdeném az elejétől.

A nevem Kajiwara Raidon. Jelenleg középiskolába járok vagyis kezdek el járni. Most kezdődik még csak a gólyatábor, az első benyomás új ismeretlen emberekre.

Egy érzés jár bennem, de ez nem olyan mint bármi más, ez nem egy tábor amin 1 hétig együtt vagyok ismeretlen emberekkel és utána meg az életünkbe valószínűleg már nem is találkozunk. A beszélgetésekkel teljesen máshogy kell viszonyulnom mindenhez vigyáznom kell mit csinálok. Félek az előző sulim megviselt, nem akarok én lenni megint a leggyengébb láncszem.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, ezek hiszen nem akarok úgy járni mint ami már megtörtént egyszer. Ez szerintem ösztönös hisz... hisz az ember tanul a saját hibáiból!

Eldöntöttem körbenézek minnél jobban megpróbálok bekerülni a beszélgetésekbe. Nem telt el sok idő mint ha az ördög kapuin léptem volna át, ami mégis reményt sugárzott ki magából. Éreztem hogy kihozom a legjobbat magamból. Egyszer egy társaság beszédének közepén találtam magamat valójában kedvesek voltak jó volta a légkör is becsuktam egy pillanatra a szemem és mély levegőt vettem kinyitottam de nem stimmelt valami! Valami zavart engem ami nem ilyen volt! Úgyemlékeztem hogy megváltozott valami amit nem csak én veszek észre és mintha az a világ lett volna. Az egész helyszín az iskolaudvar a focipályával átváltozott valami homokos udvarrá ami valójában úgy nézett ki mint egy agyonnyúzott tesipálya, viszont úgy láttam nem futástól volt homokosig hajszolva mintha minden nap harcoltak volna kopár fű aligha nőtt rajta. Újra körbenéztem. Észrevettem amit kellett, miközben úgy tűnt a valóságban vagyok, átkerültem egy másik világba!

- Ezt hogy! Párhuzamos dimenzió, vagy mi a fene történik ezen gondolkodtam el. Legbelül bepánikoltam, féltem mi történik de körbe néztem az iskola helyét felismertem mégis más volt minden a ruháink másabbak voltak mint alapból, és még egy dolgot észrevettem. Habár a tömeg nagy része nem de egyes emberek kilógtak, mint én úgy tűnt ők se tudják hogy mi történt.

Egyikük odajött hozzám az arcán a rémület nem látszott inkább a zavarodottság volt ráírva. Hamar túlestünk a bemutatkozáson Takayama Tenshinek hívták.

In Another World, A new life (hun)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon