Lady Malfoy

14. Rész

Sötétedett már mikor visszaérkeztünk a kastélyba. Harryvel karöltve, egymás szavába vágva sztorizgattunk miközben a kihalt folyosón sétálgattunk.

-Tudod Nora, még mindig nem tudok elsiklani afelett a tény felett, hogy lefeküdtél Pitonnal.

-Harry, halkabban!-csitítottam, hisz itt még a falnak is füle van.

-Nora, te az egyik legerősebb boszorkányok közé tartozol már most, és hagyod hogy egy ilyen férfi megbecstelenítsen?

-Harry, hagyd abba azonnal! Te nem ismered a mi kapcsolatunkat! Ez más...

Harry megrázta a fejét, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elment a hálókörletébe valószínűleg. Én ugyan ezt tettem, megálltam a festmény előtt, és a jelszó bemondása után hanyat feküdtem a kanapén. Holnap jönnek vissza a Roxfortos diákok, és nem leszek egyedül a Mardekár klubhelységében. Levetkőztem, majd megfürödtem. A hanyagul ledobott ruháimat utána összes szedtem a kanapéról majd elindultam az ágyam felé. Viszont amikor meggyújtottam a benti gyertyát, kiderült hogy nem egyedül vagyok. Az ágyamban Piton feküdt, talárja hanyagul volt begombolva, a haja kócos volt és egy könyvet olvasott.

-Na végre ide értél!- mondta kimérten, majd szépen lassan letette a könyvet. -Mi van veled Nora, már le se ülsz mellém?

Leültem mellé az ágy szélére, bár nem nagyon volt hozzá kedvem hogy vele beszélgessek.

-Képes voltál kitálalni Potternak kettőnkről?- kérdezte ingerülten.

-Magától jött rá Perselus. Nem vigyáztunk eléggé.

Perselus a mutató ujjával végig simított a nyakamon, majd egyre lejjebb akart menni, de mire a mellemhez ért volna, lefogtam a kezét.

-Most ne, nincs ehhez kedvem. Egyébként is, haragszok rád.

Az arca komor lett, az izgalom minden vonása eltávozott róla, de a szeméből üvöltött a harag. Felállt az ágyból, és megállt velem szemben, mint aki magyarázatot vár.

-Tessék? Mi a fenéért haragszol?- rivalt rám.

-Ami a reggelinél történt. Erőszakos voltál Perselus, és fájdalmat okoztál.

Nem bírta tovább türtőztetni magát, és rám vetette magát.

-Azt mondod, erőszakos voltam? Akkor nem láttál még igazán dühösen!-morogta a fülembe.

Felszakította a köntösömet, mire sikítani kezdtem, de egy bűbáj segítségével az egész testemet merevvé tette és egy hang nem jött ki a torkomon. Nem tudtam mozogni, kiszolgáltatottan feküdtem előtte meztelenül. Ő is levetkőzött, és...és képes volt megtenni velem. Tiltakozni akartam, de a testemet nem tudtam irányítani. Olyan voltam akár egy zsák krumpli. Magatehetetlen. Ő pedig nem hagyta abba, kitartott a végéig.

Mikor befejezte, levette rólam a bűbájt. Azonnal felpattantam, de a fájdalomtól földre is rogytam egyből. Az egész testem reszketett, és majd szét szakadtam.

-Most boldog vagy Perselus? Örülsz, hogy fájdalmat okoztál?-kiabáltam hisztérikusan. - Majd meglátod mi lesz, ha Dumbledore fülébe jut ez!

-Nem fogja megtudni, hiszen te nem beszélsz erről Nora. Akkor megtudná hogy előtte is lefeküdtünk, és az apád is. Na meg, nem akarsz engem bajba keverni, hisz akármennyire is egy szörnyetegnek tartasz, ugyan úgy szeretsz. Akkor is szörny voltam, mikor belém szerettél.

Ezzel Piton sarkon fordult, és elhagyta a klubhelységet. Nem bírtam tovább, sírni kezdtem. Igaza van. Bármit is tesz, valami mindig hozzá fog kötni. És mindig is szerelmes leszek belé. Aznap éjjel, álomba sírtam magam, és alig vártam hogy lássam Harryt aki majd megvéd tőle. A szerelmemtől.