Lady Malfoy

10. Rész

Sajnos az állapotom semmit sem javult. Az egész testem égett a láztól, a kezemet nem bírtam megemelni. Perselus naphosszat az ágyam mellett ült, ha ott volt valaki csak az újságot lapozgatta. De ha kettecskén voltunk, el-el vétett egy-egy puszit, és folyamatosan a kezemet szorongatta. Ez ment már 2 napja.

Reggel még túl fáradt voltam ahhoz hogy felkeljek, így csak hallgattam a világ zaját. Lépteket hallottam, amihez hamarosan Dumbledore hangja társult.

-Hogy van a lány?-kérdezte.

-Nem jól. Aggódok érte. Ráadásul Malfoyék nem is tudnak róla hogy beteg. Képzelje el Igazgató úr, mekkora lenne itt káosz.

Dumbledore sóhajtott egy nagyot, majd megsimította a karomat.

-Fel fog épülni Perselus. Nagyszerű boszorkány már most, őt nem egy betegség fogja legyőzni.

Hallottam az igazgatót kimenni, mire valami furát éreztem a mellkasomra helyezedni. Nehezen, de kinyitottam a szememet. Piton rám dőlt és...és sírt.

-Sajnálom...az egész az én hibám. Kérlek kedvesem, ne hagyj el most! Boldog közös jövőnk lesz kedvesem...kérlek...-a hangja folyamatosan remegett, a könnye átáztatta a lepedőmet. Felemelte a fejét, mire én kedvesen mosolyogtam rá.

-El készítem neked a főzetet kedvesem!-mondta bátorítóan. A szeme még mindig tele volt könnyel, az arca teljesen eltorzult a sírástól. Erőtlenül felemeltem a kezemet, majd gyorsan megfogtam a nyakát, és próbáltam lejjebb húzni a fejét. Értette mit szeretnék, és odahajolt megcsókolni. Viszont hamar magamra is hagyott. Nem hibáztatom, 2 nap után először hagyta el a gyengélkedőt.

Nem sokkal a távozása után a Griffendéles fiú jött be hozzám, Dumbledore kíséretében. A fiú kezében egy levél volt, amit az ágyamra tett.

-Most hozta a bagoly. Harry Potter küldte. -magyarázkodott a fiú, majd el is szaladt. Dumbledore leült arra székre, ahol pár perce még Piton őrizte az álmaimat.

Megfogtam a levelet, de inkább arréb raktam. Nem volt kedvem most Harry összeesküvés elméleteit hallgatni a bátyámról.

-Érdekes lány vagy, Dianora Malfoy. - mondta egyszer csak az igazgató. - Nem tudom mi történt Perselussal a vonat út során, de csak egy embert láttam eddig aki ekkora hatást gyakorolt volna rá. Potter anyja, Lily. A drága Lily Potter. Igaz, ő mindenkire nagy hatással volt. De Perselus rajongott érte, és közel 30 éve szerelmes. Pedig Lily, mint tudod, 15 éve meghalt. Perselus hűséges ahhoz akit közel enged magához.

-Azt mondja...még most is szereti Lilyt?-kérdeztem félve.

-Egészen biztos vagyok benne. A szeretet egy mély, maradandó érzés, ami elhalványulhat és elkophat, de elmúlni sohasem fog. Tudod Dianora, én nagy varázsló vagyok. Akit nem igen lehet az orránál fogva vezetni. Más szóval, én nem szólok bele a tanárok és diákok életébe, mindaddig, amíg ezt nem az iskola becsülete fogja megsínyleni. Na, látom vissza is jött a Professzor úr, magatokra hagylak.

-Dumbledore mindent tud. -suttogtam Pitonnak. -Én nem mondtam semmit...magától jött rá.

Perselus elkerekedett szemekkel nézett, majd nyomban megcsókolt.

-Elkészítettem kedvesem a gyógyszert. -mutatta. Felültem az ágyra, ő pedig a számba öntötte a kis fiola tartalmát. A testemben valami hideg, megmagyarázhatatlan érzés keletkezett. A láz azonnal csillapodni kezdett.

-Kell még 1-2 nap mire rendbe jössz. Túl sokáig halogattam. -suttogta. Aztán a szeme megakadt valamin. A Harrytől kapott levél volt az.- Mit akar tőled Potter?

A szeme szikrákat szórt, és a kezét ökölbe szorította. Megfogtam a kezét, de ő megszorította a csuklómat. Még mindig gyenge voltam, Ő pedig nagyon erős.

-Perselus...engedj el...Perselus ez fáj!-sikoltoztam.

-Mondd el, mit akar tőled Potter!-kiabálta.

-Nem tudom, nem nyitottam ki!

-Ne. Hazudj. Nekem!

-Ott a levél, fel sincs bontva, az Isten szerelmére!

Erre Perselus elengedett, én pedig visszahuppantam az ágyra. Fájdalmas arccal dörzsölgettem a csuklómat. Egy hatalmas piros folt tátongott rajta. Piton viszont azonnal sarkon fordult ott hagyva engem egyedül. Felvettem a levelet a földről.
Címzett: Dianora Malfoy, Roxfort,
Feladó: Harry Potter, Weasley-ház.

Szia Nora! Hallottam hogy lebetegedtél. Remélem minél hamarabb felépülsz! Hiányzol már, így Ronnal és Hermioneval együtt úgy döntöttünk hogy 2 nappal előbb megyünk vissza az iskolába. Lenne mit mesélnem. És ha már ott vagy, tudnál segíteni nekünk egy kicsit? Meg kéne valahogy puhítani Pitont. Lumpslukk partija után hallottam hogy mondta a bátyádnak hogy letette a Megszeghetetlen esküt. Hiába tanít nekem occlumenciat, egy pillanatnyi pihenőt sem hagy hogy beleleshessek a fejébe. Köszönöm ha segítesz nekünk. Nemsokára találkozunk.

A Megszeghetetlen esküt? Azonnal kipattantam az ágyból, aminek következtébe el is estem. Nehezen de felálltam, és ahogy csak tudtam siettem. Odakint Hagridba, a vadőrbe bukkantam.

-Mit csinál itt Ms. Malfoy? Magának ágyba a helye!

-Hagrid, kérlek tegezz! És ne tarts most föl, meg kell találnom Piton Professzort!

-A Dumbledore-hoz menet láttam de most ne zavard mer...

Ott hagytam Hagridot mielőtt befejezhette volna. Úgy nézhettem ki mint egy őrült, a fekete hálóingembe és a kócos szőke hajammal ami közel 2 napja nem látott fésűt. Az arany sas felvonón felmentem, ami egyenes az igazgatóhoz vitt. Mindenféle kopogás nélkül berontottam, és megláttam a két Professzort.

-Ms. Malfoy, hogy merészel így-kezdte Perselus, mire előkaptam a pálcámat és rá fordítottam. Dumbledore, gyorsan elsétált hogy ketten beszélhessünk.

-Miért tetted le a Megszeghetetlen esküt? - kiabáltam.

-Az az átkozott Potter...

-Válaszoljon!

-Mert az anyád megkért rá! Megkért hogy vigyázzak Dracora.

-Miért? Miért kell vigyáznod a bátyámra?

Piton nem válaszolt. Egyből tudtam. Draco halálfaló lett.

-Tehát igaz...

-Mi van Potterrel?-vetette oda, mintha nem a lelkelmből téptek volna ki egy darabot.

-Potter az új...szerelmed?

-Jézusom, dehogy is! Harryvel barátok vagyunk.

-Miért várod hogy elhiggyem?

-Miért hazudnék neked? Hiszen tudod hogy Szeretlek...

Piton odajött hozzám, megfogta a derekamat és megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fontam, így a testünk teljesen összesimult.

-Khmm....

Dumbledore...teljesen megfeledkeztünk róla.

-Perselus, beszélhetnénk? Négy szem közt?