Csak csináld!

Part 2

...
A hónapok csiga lassúsággal teltek el, és bizony semmi érdekes nem történt. Adammal legjobb barátok lettünk, amit a suli lányai nem díjaztak. Lia pedig folyamatosan azon van, hogy mi együtt legyünk. Bár igaza lenne és mi tényleg együtt lennénk. De biztos hogy Adam nem úgy tekint rám, hisz barátnője is van. Én csak egy sima barát vagyok számára.
...
A hét elég lassan telt el. De végre itt a hétvége. Az iskola kitalálta, hogy legyen egy tábortűz a szokásos év záró helyett,és így búcsúztassuk el a tanévet.
-Adam. Te jössz?-mentem oda hozzá a szünetben.
-Persze hogy megyek. Ki nem hagynám.
-Amandával?
-Nem. Amandával vége. Ki adtam az útját.
-Hogy hogy? Mi történt? - néztem rá egy olyan én meg mondtam nézéssel.
-A szokásos. De ne mondd, hogy én meg mondtam.
-Én meg mondtam. - és nevetve ott hagytam.
Jól esett ezt kimondani. Bármennyire is hangzik szemétnek.
Ebéd után folytatódtak az órák amik szokásosan unalmasak voltak. Alig vártam hogy vége legyen, és mehessek haza. Otthon meg írtam a házikat, és meg tanultam mindent. Utána le ültem enni, hisz nem akartam éhesen menni a tábortűzre. Elkészülődtem, aztán indultam is. Lia a barátjánál volt. Ők onnan jöttek az erdőbe. Ja igen. Lia be pasizott ez alatt a pár hónap alatt. Egész jól meg vannak James-el. Meg fogta vele az isten lábát. Ahogy ki léptem az ajtón, Adam állt velem szemben a motorjának támaszkodva. Elég szexy látványt nyújtott mit ne mondjak.
-Hát te?
-Jöttem érted.Nem nyilvánvaló?
-Csak meg lepődtem. És a fiúk? Azt hittem velük mész.
-Ők már ott vannak. Ott találkozunk velük. Na, felpattansz végre vagy én tegyelek fel? - nézett rám várakozóan
-Jó megyek már na. - és már fent is ültem ezen a csodán.
Ahogy el indultunk, át öleltem a derekát. Legalább most egy kicsit közel lehetek hozzá. Éreztem minden egyes szívdobbanását, ami engem eléggé zavarba hozott. Legszívesebben elmentem volna vele a világ végére is. Nem akartam hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Ahogy oda értünk, mentünk is a többiekhez. Egész hangulatos volt az egész. Szép kivilágítás, valaki még gitárt is hozott és azon játszott. A tűz ropogott és mentek a sztorizgatások. Én Adam mellett ültem, és ahogy ők beszélgettek, én elbambultam a tűzön és rá hajtottam a fejem a vállára.
-Baj van? - kérdezte féltőn
-Nem. Semmi baj nincs. Sőt. Nagyon jól érzem magam.
-Akkor jó. - válaszolt, és a kezét rá tette az enyémre. Úgy beszélgetett a többiekkel tovább.
A szívem őrült tempót kezdett el diktálni,és a gyomromból előjöttek a pillangók. De ezt az idilli pillanatot is meg kellett zavarnia valakinek, aki nem más volt mint Amanda.
-Nem hiszem el hogy emiatt a szakadt luvnya miatt szakítottál velem. Egyszerűen nem lehet, hogy engem le válts egy ilyenre. - ő dühöngött, hadonászott és ordibált. Komolyan mondom szerintem ennek a csajnak problémái vannak. Nem viccelek.
-Na most állj le Amanda. A szádra sem veheted Ella nevét. Nincs jogod ahoz hogy leszóld. Nézz már magadra. Semmi másért nem voltál velem, csak azért mert tehetősebb vagyok mint az átlag. Nekem ilyen lányra nincs szükségem mint te. Fogadd el hogy Ellat szeretem. - válaszolt neki indulatosan, és amikor rá jött mit is mondott, ijedten fordult felém.
Én teljesen le voltam döbbenve.
-Hogy mit mondtál?
Amanda fújtatva elrohant, és aznap nem látta többet senki.
Továbbra is várakozóan és döbbenve néztem Adamra.
-Gyere menjünk el innen. - fogta meg a kezem és a motorjához húzott.
Fel ültünk, és már indultunk is. Nem sokkal később egy rétnél álltunk meg. Le vettem a bukót, meg fogta a kezem, és elindultunk ülőhelyet keresni.
Remegve ültem le az első padra amit megláttam.
-Figyelj Ella. Már nagyon rég el kellett volna mondanom,de még magamnak sem mertem be vallani az igazságot.-vett egy nagy levegőt és folytatta
-Nagyon szeretlek. Ez alatt a pár hónap alatt sikerült megismernem téged. A legjobb dolog vagy az életemben. A barátságod és a bizalmad nagyon sokat jelent nekem. Amikor először megláttalak, akkor is megfogtál a pozitív kisugárzásoddal és a szépségeddel. Szeretném ha folyton velem lennél, és elmondhatnám, hogy a világ legszebb lánya az enyém. És csak is az enyém. Lennél a barátnőm? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Úr isten. - tettem a szám elé a kezem.
-Ezt nem tudom el hinni. Hát persze hogy leszek a barátnőd. El sem tudod hinni mióta várok erre a pillanatra.
- válaszoltam meghatottan, és egy könnycsepp folyt ki a szememből.
-Szeretlek. - néztem rá könnyes szemekkel, ő pedig nem habozott. Meg csókolt. Életem első csókja Adamé. Csak az övé.