Csak csináld!

Part 1

A mai napom is úgy kezdődött, mint bármelyik másik hétköznap. Reggel 7-kor keltem nagy nehezen, és gyorsan el végeztem a reggeli teendőimet. Utána el is indultam az iskolába gyalog. Ott senki nem tudja hogy milyen sport szerelmese is vagyok valójában. Nem is szeretném jelenleg hogy meg tudják, mert senkinek semmi köze hozzá és nem is akarok a középpontban lenni.
Ahogy oda értem, láttam Liat a bejárat előtt, ahogy vár rám. Ő már hamarabb itt volt,mert nekem nem erősségem a korán kelés. Mivel éppen háttal volt, oda tudtam osonni a háta mögé anélkül hogy észre vett volna, és meg tudtam ijeszteni. Be is fogtam a szemét.
-Na ki vagyok? -kérdeztem elmélyített hanggal.
-Hát nem is tudom. Talán Ian Somerhalder?
-Most ne már. Komolyan olyan a hangom mint egy vámpírnak?-kérdeztem nevetve.
-Nem. De nézel ki olyan jól - nevetett, miközbe hátra fordult felém és megölelt.
-Mintha ezer éve nem találkoztunk volna úgy fogadsz. - nevettem énis.
-Jól van na. Így fejezem ki a szeretetem. Na gyere induljunk mert lassan becsöngetnek.
-Persze, persze.
El is indultunk a termünk felé. Ahogy oda értünk, el foglaltuk szokásos helyünket, ami hátul volt, és váratlanul az osztály főnökünk tért be a terembe.
-Jó reggelt gyerekek! Csak azért jöttem be hozzátok és veszem el az óra első 5 percét nagy bánatotokra, hogy be mutassam az új osztalytársatokat Adam Parker-t. Nem rég költöztek a városba, és szeretném hogy ha mindenki segítené amiben csak tudja.
Mi csak bólogattunk és már le is ült az egyik teljesen üres padba. Elég jó képű fiú volt. Valahogy kitűnt a tömegből. Rosszfiús kinézete mindenki figyelmét elvonta az óráról. Sötét barna haja és zöld szeme volt. Kit ne babonázna meg? A szünetben láttuk, hogy már az osztály fiú tagjaival össze is barátkozott. Colins-al és Joseph-el. Az osztály lány tagjai nyálukat csorgatva követték és faggatták. Én és Lia nem beszéltünk vele egy szót sem. El volt ő a maga társaságával.
...
Most, hogy vége lett az utolsó órának is, Lia-val együtt indultunk el haza és láttam, ahogy Adam felpattan a matt fekete motorjára és el hajt mellettünk a szemembe nézve. Egyből meg babonázott ő, és az a gyönyörű gépezet is. Nem hittem volna róla hogy ő is motor párti. Már is jobb véleménnyel vagyok róla. Aki a motorokat szereti, rossz ember nem lehet. Ahogy haza érünk és be léptünk az ajtón, csodálatos illat járta át a házat. Caroline, Lia anyukája épp az ebédhez tálalt. Mindig tudja mikor érünk haza, és addigra az asztalon vár minket a friss, meleg, ízletes ebéd. Ebéd után felmentünk a szobáinkba és meg írtuk a házit. Én szeretem egyből suli után megcsinálni és megtanulni amit kell, mert akkor később azt csinálok amit szeretnék és nem kell ezzel foglalkoznom. Így mind ezek elvégzése után, úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit ki szellőztetni a fejem. Elmentem édesanyámék sírjához egy virágcsokorral, és elmeséltem nekik az elmúlt egy hónapomat. Ott töltöttem egy fél órát és aztán indultam is a törzs helyemre, ami a palace gyakorló pálya. Itt gyakorlom a trükköket, és szoktak versenyek is lenni hetvégente. Elég kevesen voltak most szerencsére, úgy hogy olyan tempóval mentem, amekkorával csak akartam. Hirtelen elsuhant mellettem valaki. Gondoltam nem lehet belőle gond, és fel vettem a tempóját. A végén én értem be elsőnek a célba, ahol meg is álltam és le vettem a sisakom. Nem sokkal később ő is megállt mellettem, én pedig le döbbentem mikor Adam vonásait véltem felfedezni a bukó alatt. Ahogy le vette, akkor már biztos voltam benne hogy ő az.
-Hát kislány, nem is tudtam hogy ilyen jól nyomod. Sőt. Nem is tudtam hogy motorozol.
-Hát igen. Nem csak te nem tudtad, hanem senki nem tudja a suliból. Úgyhogy örülnék neki, ha ez köztünk maradna.
- néztem rá reménykedve.
Nem tudom hogy meg bizhatok-e benne. Nem ismerem egyáltalán.
-Persze. Nem kell aggódnod. Meg tartom a titkod. - mosolygott rám.
Meglepődve néztem rá, hisz nem vagyok hozzá szokva hogy valaki ilyen kedves és közvetlen legyen velem.
-Hát köszönöm szépen. - néztem rá
-Esetleg meg tudhatnám a neved? Mert oké hogy te tudod az enyémet, de én nem tudom a tiédet.
-Persze. Ella vagyok. Ella Benett.
-Örülök a találkozásnak Ella Benett. De sajnos mennem kell. Holnap találkozunk a suliban. - mosolygott és a válaszomat meg sem várva elhajtott.
Furcsa volt ez az egész. Furcsán kedves volt. Bár az is lehet, hogy valójában ilyen. Hazafelé folyton rajta agyaltam. A gyönyörű szép zöld szemein és a formás telt ajkain. De nem szabadna, hisz csak magamat csapom be. Kinek is kellenék én. Egy elhagyott árva lány.

Sziasztok!
Meg érkeztem az első résszel. Remélem tetszett nektek. Bármilyen véleményt meg hallgatok normális kereteken belül 😀 Várom a kommenteket és legyen szép napotok/estétek!
-Kata