Lélekcseppek, avagy hosszú zuhanásom a semmiben

A lelkem utcáin

Sétálok a lelkem utcáin. A házakból halk moraj hallatszik.
Emberek jönnek velem szembe, sírva mosolyog mind.
Lábaim ide oda járnak a semmit kergetve.
Arcom remeg, tekintetem keres, de nem talál.
" Itt vagy még? Velem maradtál?"
Lágy szellő érinti meg az arcom, s tovább sodor
Gondolatok keringenek a levegőben
Szemem mindent figyel, mindent kutat
De téged nem talál.