Lélekcseppek, avagy hosszú zuhanásom a semmiben

Béklyó

Csöndes rét szélén állok
Tücskök hangos dallama lyukat üt a fülembe
Vér marja szét hallgatag testem, és én csak futnék érted a világ végére is, ha nem lennék láncra kötve.
Láncra ami örökké vissza fog tartani a felszabadultságtól.
Ó, drága anyám kérlek gyilkold meg szánalmas gondolataim melyek halálomig kínoznak!
Ó, drága fűszálak, kérlek öleljetek át gyengéden, hogy érezzem törődéseteket.
Szabadítsatok meg jótól, rossztól, mert már nem bírom a terhet.
De én gyáva csak itt ülök, béklyóm pedig nem törik el soha többé.