Anime Oneshots

(Yandere) Bokuaka Pt. 2

„Minden folytatódott, mígnem..

-Itt a rendőrség! Tudjuk ki a tettes!

Oh jaj... "

Bokuto szsz:

-Az eltűnések tettese nem más, mint Akaashi Keiji. Van rá bizonyítékunk. Jogában áll hallgatni, az ügyét pedig bíróságra visszük!

Mi?! Keiji?! Azt hittem, csak én vagyok yandere ebben a kapcsolatban (csak ici-picit az), de úgy látszik, nem így van. De várjunk csak... Nem akarom hogy Akaashi börtönbe kerüljön!

Keiji szótlanul, ellenkezés nélkül tűrte, hogy elvezessék. Rám nem is pillantott. Nem hagyhatom, hogy az élete hátralevő részét rácsok mögött töltse!!

Mivel más megoldás nincs, tárgyalnom kell a rendőrséggel. Hogy hogyan? Én vagyok a helyi legnagyobb és leghatalmasabb maffiafőnök. Ezt senki sem tudja, csak az embereim. Civilben vagyok, mikor az ártatlanabb ismerőseimmel vagyok.

Megvártam, míg elmennek a zsaruk, majd a többiektől bocsánatot kérve én is sietősen távoztam. Át nem öltözve rontottam be a főhadiszállásra, teljesen kiakadva. Hogy vehették el Őt tőlem?!

Az embereim rettegéssel a tekintetükben figyelték cselekedetemet. Kuroo már ott volt. Gyorsan elmagyaráztam neki a tervet, Ő pedig rábólintott. Bár nem is nagyon tehetett volna mást, de ez van. Ő állt be hozzám..

A ruhám átvéve, a fegyvereimet magamhoz véve, a főembereim társaságával kocsikáztunk el a rendőrségre. A rendőrséggel szerződésünk van, így addig, míg megteszik, amit kérek, persze normális kereteken belül, addig nem halnak meg és nem bántunk civileket.

Mikor beléptünk az őrsre, kisebb szívbajt okoztunk a bent lévő rendőröknek, de remegve, szó nélkül invitáltak be a tárgyalóba, ahol Keiji és az őt kihallgató rendőrök voltak.

-Elnézést! Lenne egy kérésünk! Kérjük a gyanúsítottat! A tagunk.-Keiji meglepődött ugyan, de pillanatok alatt belerázódott a szerepébe. A rendőrök nem tudták, mit tegyenek.

-Az én szervezetem egyik főtagja. Megkérem Önöket, hogy engedjék el, a szerződésünk értelmében. Ha megtagadják, a szerződés érvényét veszti.

-Rendben, de Maguk szerint mit kezdjünk a kíváncsiskodókkal?

-Közlik, hogy rossz nyomokat követtek, és nem Keiji a tettes. Remélem, érthetően fogalmaztam.

-...Természetesen..

Eloldozták a bilincseit, mire Ő a nyakamba ugrott. Már sokkal nyugodtabb idegállapotba értünk vissza a főhadiszállásra. Keijit a szobámba vittem, míg a többiek mentek a dolgukra. Majd olyasfajta dolgokat tettünk, amik maradjanak a mi titkunk.

Haladok, haladok.