Anime Oneshots

Victor Nikiforov x Reader

NixyNikiforov kérésére.

Éljen az 1,5 órás lyukas óra. Késtem, késtem, sajnálom, csak a nyárt végigdolgoztam😅🥲
Deee itt van❤️

Yuri testvéreként mindig is felnéztem rá. Csodáltam a korcsolyaképességét, ha már én nem voltam megáldva semmilyen állóképességgel sem, így már a legkisebb futás feladat is nagy falat nekem.

Ő volt a példaképem, így az ő példaképe pedig maga a példaképek példaképe volt a szememben. Hisz ha a bátyám felnéz rá, csak tud valamit.

Pont ezért lepődtem meg, nem is..inkább pontosabban ezért fagytam le, mikor megláttam az ajtónkban.

-Ohayo! Yuri Katsukit keresem. Itt lakik ugye?

-Öh....-hirtelen nem tudtam megszólalni, de aztán hamar észbekaptam.-Igen, csak most éppen nincs itthon. Segíthetek valamiben?

Ahogy csillogó szemmel elmagyarázta, hogy ezentúl ő akar Yuri edzője lenni, egész sok kétséget hagyott bennem, bár nagyon is tudtam, ki ő.

Az idő múlásával egyre inkább családtag lett, egyre jobban oszlatta el a kétségeimet. Már biztos voltam abban, hogy megbízhatok benne, és hogy nem ejti pofára a tesóm. Szépen lassan közelebb került hozzá és hozzám is.

⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️

Elvesztette...de csodálatos volt. Soha nem korcsolyázott még ilyen nagyszerűen, de valamelyst csalódott is voltam.. A csalódottságom nem a tesóm vereségéhez köthető, hisz így is tökéletes volt. Az a fránya, nyomorult érzés sokkal inkább a nem is olyan rég lezajlott beszélgetésünk miatt volt. Sokkal inkább Victor ígérete miatt..

„-Ha a tesód megnyeri az aranyat, feleségül veszlek!”

Hát, nem nyerte. De a lényeg, hogy a legtöbbet hozta ki magából!

-Szuper voltál!-borultam a bátyám nyakába, amint belépett az ajtón. Vagyis azt hittem, hogy a bátyám nyakába. Ugyanis az ajtóba Victor állt, én pedig az ő nyakában csünggtem. Upsz..
-Gomen, gomen!-elugrottan tőle, és most már az igazi bátyám nyakába ugrottam. Azt pedig észre sem vettem, a családommal ellentétben, hogy a korcsolyaművész arca szépen lassan egy vörös rózsát kezdett utánozni.

⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️⛸️

Pár napja volt a bátyám veresége, de Victor még mindig itt volt. Nem tudtam, miért, de a tesóm és Anya mindig sokatmondó pillantásokkal illette, mikor egy szobában voltunk. Ezt nem tudtam hova tenni, így inkább nem foglalkoztam vele.

Legalábbis addig a napig, mikor ez már annyira eldurvult, hogy a tesóm meg Anya is csak szótlanul, valami furcsa érzelemmel meredt Victorra egész este.

-Jó, jó...Mi folyik itt?! Napok óta ez megy, fogalmam sincs mi ez, vagy miért, de megőrjít!!!

- (T/N)..-kezdte Victor, miközben felállt.- Amikor az ígéretet tettem, biztos voltam benne, higy a tesód nyer..De

Erre Yuri bűntudatosan félrenézett, mire félbeszakítottam az orosz magyarázkodását.

-Shhhh, shhh, shh..Csönd. Az én szememben nyert, mert a legeslegjobb előadás adta, amit tudott, ennyi nekem elég is. Köszönöm.

-...Igen, igen, persze, tudom. Szóval az ígéret..bár nem történt meg a fele...- féltérdre ereszkedett a mondanivalója közben.- De az én részem akkor is szeretném betartani, ha megengeded..(T/N), hozzám jöszz?

Megdermedtem ültömben, nagyon nem számítottam erre.

-Ohm..hát Victor, tudod, mindenre számítottam, csak erre nem, de ha ennyire be akarod teljesíteni az ígéreted, szívesen vállalom az esetleges válás kockázatát.-nevettem fel, mire megkönnyebbülten felsóhajtottak a körülöttem lévők.

Victor felhúzta a gyűrűt az ujjamra, felállt, majd magához húzott.

-Várj,várj, várj..Milyen válás?

Erre csak nevettem.