Anime Oneshots

Bakugou x Reader

MiakoKiran kérésére. Remélem tetszik❤️💕

Ez az első sulis napom volt az 1 A osztályban, mert csak évközben kerülhettem be. Kicsit izgultam, hiába ismertem már az új osztálytársaimat, sőt némelyiküknek a barátja is voltam, csak egy valaki nem kedvelt, de ő végül is, senkit sem kedvelt, szóval mindegy.
Persze az esti hülyeségem, bocsánat, gondolatmenetem miatt, reggel elaludtam és iszonyatos késésben voltam. Francba!
Rekordidő alatt elkészültem, majd rohantam az iskolába. Becsengetés után két perccel estem be a terembe. Természetesen minden szem rámtapadt, ami szívás, mert a Sensei ezt nem tűrhette.
-Miss (Név), tudom, maga eddig nem az én osztályomba járt, de itt nem tűrjük el a késést.Üljön a Bakugou melletti padba és viselkedjen.
-Igenis Sensei. - válaszoltam gyorsan és beslisszantam az említett személy mellé. Az óra igen gyorsan eltelt, szünetben pedig egy igen fura jelenségnek lehettünk szemtanúi: Bakugou Katsuki-nak.
-Furahajú, hányszor mondjam már, nem érdekel engem az az ostoba Liba! Tsk... - Ezzel kirohant a teremből, ordibálva. Ha neki ez jó,csinálja csak.
Őszintén bevallom, már egy ideje tetszik nekem Bakugou, de nem mertem nyitni felé és bevallani neki az érzéseimet. A most hallottak szerint ezt jól is tettem. De azért fájt ezt így hallani tőle.

💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥
                           Órák után

Végre vége ennek a napnak és mehetek is haza, hogy meghallgassam a kedvenc dalaimat és felejtsek. Például a Köcsög-vagyok-és-kiabálok uraság iránti szerelmemet.
- Oi, Liba, várj! - kiáltott utánam az említett személy. Ennek is ilyenkor kell engem leszólítani, amikor csak haza akarok húzni. Tök jó!
-Mit akarsz, Robbanó Cukor?
-Azt... Várj, MI?!?! ROBBANÓ CUKOR AZ ANYÁD!!!
-Ha csak ezt szeretted volna mondani, akkor szia! - viharzottam volna el, ha nem kapta volna el a kezem és magához nem rántottvolna. Majd lekapott... LEKAPOTT!! MI AZ ISTEN?!
-Csak ezt szerettem volna. Szia, Liba!
-Szia...
Na, holnap tuti, hogy megmagyaráztatom vele ezt. Ez a csók mi a franc volt és miért, ha egyszer azt mondta, nem érdeklem. Hmmm...

💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥💥
                         Másnap

Korán keltem, majd siettem is a suliba. Órák előtt még el kell kapnom.
A terembe érve csak hárman voltak bent. Todoroki, Kirishma és a Robbabó Cukor. Odamentem hozzá, makd a karjánálfogva kivonszoltam a folyosóra, ahol egy lélek sem volt. De jó nekik, ők még otthon vannak.
-Bakugou, magyarázd meg nekem a tegnapit. Kérlek!
-Mit? A csókot? Megismételhetem...
-Várj, m...-nem tudtam befejezni, mert megcsókolt, de nem úgy, mint tegnap. Ez szenvedélyesebb volt. Kicsit habozva bár, de visszacsókoltam. Mikor elszakadtunk egymástól, bejelentette nekem, hogy:
-Liba, te ezentúl az én barátnőm vagy és senki más nem érhet hozzád.

- Ez volt 8 éve. Így jöttünk össze Apukátokkal. Aki az én Robbanó Cukrom. De most már aludjatok. Jó éjt, Robbanó Manóim! - pusziltam meg gyermekeim fejét, majd becsuktam a szobájuk ajtaját.
A mi szobánkba érve bedőltem szerelmem mellé, aki egyből átölelt és elkezdte a (Haj szín) tincseimet cirógatni. Erre aludtam el.

Tudom, elég gyatra rész lett, de azért remélem, olvasható!