My Angry Angel (Taekook FF.)

10. Fejezet

Vissza emlékezés Rozé és Taehyung beszélgetésére:

A lány miután ott hagyta barátját az ebédlőben, szélsebesen elindult Tae karja felé. Remélte, hogy ott fogja találni és még nem ment haza, mivel pontot akart tenni az ügy végére. Sajnálta Jungkookot, hisz messziről látszott rajta, hogy nehezen éli meg ezt az időszakot. Nem lehetett semmivel sem jobb kedvre deríteni és szinte mindig otthon volt és bekuckózott a lakásába.

Végig járt pár folyosót és körbe kérdezett, hogy látta-e valaki és szerencséjére meg is látta őt a folyosó másik végében. Gyors léptekkel megközelítette áldozatát és megragadta a pulcsija ujját. A fiú meglepettem fordult felé, nem értette mit keres ott, hisz nincsenek is arra felé órái, amiben igaza is volt.

- Rozé, hát te? - nyögte ki, miután lenézett a lány arcára. Kicsit szétállt copfba kötött, szőke haja és nagy levegőket vett, hogy rendezze lélegzetét.
- Beszélnünk kell... Jungkookról. - mondta ki mikor már rendesen a szemébe tudott nézni a kék hajú fiúnak. Tae tekintete elsötétült és a kezdeti értetlenség is eltűnt az arcáról. Semmi kedve nem volt éppen róla beszélni.
- Nincs mit mondanom. - húzta ki pulóvere ujját a lány keze közül. Megfordult és elindult a másik irányba, de a szőke hangja megállította.
- Nem hagyom, hogy csak így elmenj, addig nem, amíg meg nem magyarázod, hogy miért kerülöd. Tudod, hogy mennyire maga alatt van miattad? - rivallt utána fennhangon idegességében. Nem tudta hova tenni a fiú nemtörődömségét. - Miért gyötröd szegényt? - szólalt fel újra mikor Tae pár perc elteltével, sem válaszolt. Az emberek elkezdték őket nézni és nem értették, hogy mi történik.
- Beszéljünk máshol. - szólalt meg halkan ugyan olyan semleges arckifejezéssel, mint eddig és elindult ki az épületből. Rozé követte őt és kisvártatva egy félre eső zsákutcába mentek, ahol nem járt annyi ember.

Egy ideig csak álltak egymással szemben és nem szóltak semmit. A lány villámokat szórt a tekintetével, míg Tae csak nézett maga elé üres tekintettel.
- Szóval? - elégelte meg a hallgatást a szőke.
- Nem olyan egyszerű ez, mint gondolod. - nézett a lány szemébe most először.
- Hallgatom. - válaszolt flegmán. Taehyung erre csak sóhajtott egyet, nem tudta, hogy mennyire előnyös megosztania a dolgait ezzel a lánnyal, de félt, hogy tovább fajulnak a dolgok.
- Menyasszonyom van. - mondta ki alig hallhatóan, de Rozé mégis meghallotta.
- És ennek mi köze van bármihez is?
- Mindenhez köze van.
A lány kezdett teljesen összezavarodni és ez ki is ült az arcára.
- Ahhj - nyögött fel Tae - Nem tudhatja meg Kook, hogy menyasszonyom van mert kiakadna és azt sem akarom, hogy az érzéseim elvakítsanak. Kötelességeim vannak és ennek az egyik része az, hogy tovább kell vinnem apám nevét. - fakadt ki belőle.
- Milyen érzéseid? - húzta tovább a húrt a szőke ezzel még jobban felborzolva a fiú idegeit.
- A francba is, kedvelem őt és ez rossz, nagyon rossz. Nem tehetem ezt vele, hisz ez nem helyes, meg amúgy se viszonozná az érzéseim. De amikor megláttalak vele és, hogy milyen jól érzi magát melletted, féltékeny lettem. Azt tartottam a legjobbnak, ha távol maradok tőle és akkor elmúlik ez a bűnös érzés. - öntött ki végre mindent magából, arcát kezeibe temetve. Könnyek mardosták a torkát, de nem engedte őket útnak, volt még benne tartás.
Először hirtelen nem tudta, hogy hogyan reagáljon minderre, realizálta, hogy a szülei abban nevelték, hogy nem lehet szerelmes egy férfiba, mert az nem erkölcsös és kissé megsajnálta a fiút.
- Mindez egy baromság. - suttogta a lány maga elé meredve. - Felfogod, hogy ezzel még nagyobb fájdalmat okozol neki? - kiáltott fel hisztérikusan. - Azt hiszed azzal, ha távol tartod magad tőle azzal jót cselekszel? Láttad mostanában, hogyan néz ki Kook? Szörnyen megviseli, azt hiszi, hogy ő tett valami rosszat ellened és ezzel sulykolja magát. - már őt sem érdekelte, hogy az utcán vannak, az sem, ha emiatt kedvese megharagszik rá.
- Te ezt nem értheted. Ezt kellett tennem. Lehet, hogy most rosszul van, de idővel túlteszi rajta magát. - felelt indulatosan a kék hajú fiú.
- Te vagy a legjobb barátja, a te dolgod lenne, hogy mellette állj olyankor, amikor padlón van és mégis most te taszítod le. Meg sem érdemled, hogy kedveld, és a barátjának hívd magad. Önző vagy és csak az érdekel téged, hogy megszabadulj az érzéseidtől és nem veszed észre, hogy ezzel tönkre teszed azt, aki a legfontosabb a számodra. - dühe új erőre kapott, nem tudta elhinni a hallottakat. - Válassz mi a fontosabb: Ő vagy az, hogy neked könnyebb legyen.
- Nem akarom elveszíteni őt. - gördült le az első könnycsepp az arcán.
- Akkor most azonnal helyre kell tenned azt, amit elcsesztél. - lökte meg lazán a mellkasát, hátha végre észhez tudja téríteni.
- De... nem fog velem szóba állni. - keseredett el a fiú.
- TAEHYUNG - szólalt fel hangosan a szőke. - Ne ez érdekeljen, hidd el ő nem olyan, mint te. Szerintem alig várja, hogy végre újra szóba állj vele.
- Köszönöm Rozé. - mosolyodott el kissé Tae, új reményt talált és el sem akarta hinni, hogy minderre az a lány fogja ráébreszteni, aki most Jungkookkal jár.

Rozé szinte azonnal elindult Kook lakása felé, hogy beszéljen a fiúval, hogy még van remény és talán lehet még olyan a barátságuk Taeval, mint az előtt.
Tudta, hogy ezzel azt veszélyezteti, hogy a kék hajú behálózza Kookot és ezzel elveszíti őt, de jobban számított neki az, hogy a fiú boldog legyen, hisz, ha tényleg kedvelsz valakit, azért bármit megtennél, még azt is, ha eljön az idő, akkor hagyod, hogy elmenjen. Valahol érezte, hogy egyszer el kell majd engednie őt, hisz nem tarthat minden örökké, ahogy a mesékben.