Star Wars IX - Egy fan tollából

Tizennegyedik fejezet: Ben Solo

-Mester. Várom mielőbbi visszatérted. - búcsúzott a távozó Legfőbb Vezértől Jev.

-Tudod mi a dolgod. Erőskezű vezető vagy. A visszatérésemre fejezd be a tárgyalást minél több fajjal, akik megfontolták a hozzánk való csatlakozást. A távollétemben teljhatalmat kapsz.

-Ahogy óhajtod.

     Ren beszállt gépébe és már indult is. Mivel egy hosszabb útról volt szó, egy fénysebességre is képes, pár ember szállítására és ellátására is alkalmas gépet vitt el, már jól megszokott vadászgépe helyett. Jev nézte ahogy mestere egymagában távozik, majd a vezéri teendőibe kezdett. Ren távolléte alatt neki kellett mindent felügyelete alatt tartani, és ezt meg is tette. Keményen bánt beosztottjaival, és gondoskodott róla, hogy minden a lehető legjobban és leggyorsabban történjen, hogy mestere büszke lehessen rá.

     Néhány nap telt el csupán, mikor idegen hajó jelzését fogták. Jev parancsba adta, hogy ne lőjenek rá, hanem kísérjék a hangárba. Már napokkal korábban érezte, hogy az ellenállás főparancsnoka közeledik feléjük. Mesterének okkal nem szólt róla. Részben azért, hogy Ren nyugodtan távozhasson és feladatára koncentrálhasson, részben pedig azért, mert beszélni akart Leiával.

-Üdvözlöm a hajónkon Leia hercegnő. - biccentett fejével a lány, tiszteletét kifejezve az idős hölgynek, mikor az kilépett a hajóból.

-Köszönöm Quapdah úrnő. Vártam már, hogy találkozzunk.

-Én szintúgy. Bocsánatát kel kérnem, a mesterem épp távol van. De néhány nap múlva hazatér.

-Tehát ezért lopta el a kis droidod a térképet. - tekintett a lány vállán ülő Nokra.

-Igen. Kérem kövessen!

     Leia botjára támaszkodva követte a lányt, aki egyből a gyengélkedőbe vitte, egészségügyi állapotát látva, onnan pedig egy kényelmes parancsnoki szállásra kísérte. Mivel Jevet kötelességei szólították, magára hagyta mestere anyját, had pihenjen, de megparancsolta, hogy őrök vigyázzanak rá, semmi baja ne essen, és mindenben szolgálják ki.

     Csak másnap akadt egy kevés szabadideje, hogy beszélhessen Leiával. Meghagyta, hogy senki se zavarja, csak ha életbe vágóan fontos ügyről van szó.

-Tiszteletem. - hajolt meg, mikor a szobába lépett, a hölgy csak biccentett.

-Csak meglátogattál. Nem lesz érte dühös a mestered?

-Kylo Ren nemcsak a mesterem, hanem a társam is. Mint tanítványa engedelmességgel tartozok neki, de mint társa, az ő érdekeit is szem előtt tartom. Ezen felül nem tiltotta meg, hogy találkozzak önnel, bár az is igaz, hogy még nem tud az ön ittlétéről.

-Tehát kihasználod a kiskapukat.

-Így is lehet mondani.

-Jól beszéled a közös nyelvet, de még a maszk torzítása ellenére is hallom az akcentusod. Honnan jöttél?

-Bocsásson meg a maszk miatt, elfelejtettem, hogy önnel szemben felesleges, csak a formalitás miatt hordom. - és kioldva a szelepeket, levette sisakját.

-Jaj. Hiszen te tényleg csak egy gyerek vagy még.

-Gyerek? Való igaz, korban az vagyok, de hiányzik belőlem a gyermeki bolondság, önfejűség és meggondolatlanság. Nem félek holmi ágy alá bújt szörnyektől, ahogy maguk mondják. És nem kergetek képtelen vágyakat.

-Látszik rajtad, de neked akkor is a szüleid mellett lenne a helyed. Mégis mi történt? Mondd, hogy nem rabszolga voltál!

-De igen. Ben szabadított fel. Haldokoltam, tele voltam sérülésekkel, piszkosan. Senki se segített volna rajtam, ha meghalok még csak el se temetnek, hisz annyira visszataszító voltam. De ő mégis megmentett, és mikor képtelen voltam járni, a karjába vett, és cipelt. Emlékszem, a köpenyét terítette rám, és a saját erejével tartott életben. Olyan érzés volt, mintha apám védelmezne. - akkor hangja érezhetően elszomorodott.