A mai napra anya kikért engem a suliból a költözés miatt, és még tegnap elintézte az átiratást. Örülök, hogy nem kell több napot elviselnem Haechannal. Az iskolaváltás elég kedvező a számomra. De ma sajnos korán kellett kelnem a pakolás miatt. Délben érkezik a költöztető addig mindent össze kell szednem. Elég hirtelen ért engem ez a költözés de izgatott is lettem.
"ezt melyikből hagytam ki?" - kémleltem a dobozaimat, miközben egy pulcsit tartok a kezemben, majd megrántom a vállam. "mindegy akkor ma ezt veszem fel"
Ami nehéz bár nem törékeny, azokat a dobozokat sajátos módszerrel juttatom le a lépcsőn. "anya, figyelj megy!" - kiabáltam majd legnagyobb lapjára téve a dobozt lecsúsztattam a lépcsőn, anya lent meg elkapta.
Még egy utolsó pillantást vetettem az üres szobámra, elbúcsuzásképp, és lementem anyának segíteni bepakolni a maradék pár dolgot. "anya ideges vagyok" - mondtam aggódva nézve rá, majd odalépett hozzám és megölelt.
"minden rendben lesz Yubin, esküszöm neked!" - simogatta meg a fejem "oh, itt is a költöztető!" - látta meg az ablakból a leparkoló teherautót.
Nagyjából két óra alatt, minden holminkat bepakoltuk, és beültünk a kocsiba. A költöztető végig követett minket, anya mutatta az utat.
Betettem a fülesemet, és a tájat figyeltem. Elgonolkoztam azon, hogy vajon milyen lesz az új életem. A gondolatok során elmosolyodtam. Tényleg jónak képzelem el.
Vagy két órányi utazás után megérkeztünk egy barátságos városba, és anya szólt, hogy mindjárt ott vagyunk. A gyomrom ekkor begörcsölt. "csak legyél kedves, és önmagad" - nyugtatgattam magamat, majd mikor kinéztem az ablakon elállt a lélegzetem.
"az istenit" - maradt tátva a szám, mikor megláttam a házunkat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy szép koreai kisvárosi stílusú ház volt. Elindultunk a bejárat felé, mikor azon egy aranyos kutyus rohant ki, egyenesen hozzám mintha ismerne. Megsimogattam majd anyára néztem válaszért.
"Lee úr fiának a kutyája." - mondta anya "És úgy látszik kedvel téged Bokshiri" - szólal meg egy férfi aki kilépett az ajtón. Egy elég jól kinéző középkorú férfi volt. Kezdem érteni mit eszik rajta anyám.
"szia drágám!!" - köszönt anyának aki odarohant hozzá és megcsókolta.
Énis odamentem és illedelmesen köszöntem neki. "Yubin vagyok!" - nyújtottam a kezem, ő pedig megrázta "Lee Tae Woo" - mosolygott rám "De hívj csak Taewoo-nak" - veregette meg a vállam. "menj fel nézd meg a szobád Yubin! Az emeleten van a folyósó végén! Fent lesz az emeleten a fiam is, ismerkedj meg vele!" - intett nekem majd, beléptem a házba.
Gyönyörű volt számomra a látvány, bár még csak doboz hegyek látszódtak, én akkor is szépnek láttam. Körbenéztem lent, majd felpattogtam a lépcsőn, és célba vettem a folyósó végén lévő szobát.
Mikor benyitottam megláttam háttal egy fiút aki éppen az ablakon nézett ki, és köszöntem neki.
"szia, biztos te va-" - akadt el a hangom mikor megfordult az említett. "Haechan...." - maradt tátva a szám a fiú láttán. "TE? EZ KOMOLY?" - akadt ki mire megtegetőzni kezdtem. "honnan tudhattam volna???" - hadonásztam "istenem az életemnek annyi" - fogja a fejét, majd szúrós szemekkel rám néz. "most mit csináljunk zsenikém?" - kérdezi flegmán "honnan tudjam.."- sóhajtottam, majd elindultam lefelé a lépcsőn, sok sok gondolattal a fejemben.
Az életem egy rémálom lesz már most érzem. Mindenre gondoltam csak erre nem, hogy azzal kell együtt élnem akivel a legkevésbé sem szeretnék. A gondolatmenetemet anya szakította meg, mikor leértem a lépcsőn.
"Na, jól kijöttök?"-kérdezte vidáman Taewoo társaságában. Magamra erőltettem egy mosolyt, amit próbáltam igazinak tettetni és válaszoltam.
