꒰ ᵈᵉᵃˡ ʷⁱᵗʰ ⁱᵗ ꒱

༶｡７｡༶

Reggel miután kinyomtam az ébresztőmet, észre vettem két kart, ami szorosan öleli át a derekam.

"Haechan" - bökdösöm meg a karját, mire csak morog egyet és a nyakamhoz fúrja a fejét.

"Lee Haechan!! " - próbálok kiszabadulni az öleléséből, mire elenged, és ártatlanul néz rám, várva a reakciómat.

"most véged" - kapom fel a párnám, és kezdem el csapkodni vele

"Héj!"
"Yubin!!"
"Hagyd abba!" - kiáltott, és mielőtt megint meg tudtam volna csapni, megfogta a párnát, ezzel magához rántva engem.

"azt hiszed győztél" - suttogja, amitől kirzáz a hideg
"de nem" - fordít a helyzetünkön, és elkezd csikizni.

"oké, oké elég!" - mondom a nevetésem közepette, kapálózva alatta

"nem hallom" - folytatja a csikizést

"te győztél, te győztél!!" - kiabálom, erre abbahagyta.

"jobb ha tudod" - hajol fölém "mindig én győzök" - vigyorog, majd lemászik rólam. Én pedig éreztem, hogy el vagyok pirulva. Biztos a nevetéstől.

"az az én pulcsim?" - veszi észre a székemen a fekete ruhadarabot

"ja, igen azt elfelejtettem odaadni" - válaszolok, mire megrántja a vállát

"maradhat nálad, most nem kell" - mondja könnyelműen, majd az ajtóm felé veszi az irányt

"megyek, átöltözök"

~

Nem csináltam magamnak reggelit, gondoltam, hogy majd veszek valamit a boltban suliba menet.

"induljunk?" - kérdezte Haechan, és a kezét nyújtotta, én pedig lefagytam

"kulcs?" - kérdezi, mire észhez térek és oda adom neki.

Beértünk az osztályterembe, és leültem a szokásos hátsó padsorba, és meglepetésemre Haechan foglalt mellettem helyet, amit csak egy apró sejtelmes mosollyal díjaztam.

~

Haechan keze órán a lábamra siklott, és finomat megpaskolta, ezért ránéztem

"nem rendelünk pizzát ha hazaértünk?" - kérdezi halkan, mire bólogatok, majd zavartan nézek magam elé. A szívem majd kiugrik a helyéről. Arréb húzódtam hogy ne érjen hozzám semmilyen módon.

Ma egész nap rajtam lógott a 'bátyám', ebédnél is mellém ült.
Jeno velem szemben ült, de neki nem köszönt, sőt úgy tett mintha ott se lenne.

"Rég láttalak Haechan." - szólal fel Jeno
"én téged akkor, amikor hazahoztad Yubint pár napja."

"milyen jó buli volt aznap! " - emlékszik vissza Jeno
"főleg ami utána volt" - teszi hozzá Haechan, én meg majdnem megfulladtam a kajámtól.

"minden rendben?" - kérdezi Jeno
"a-aha" - mosolyog rá, de eközben azon a mondaton járt az agyam, amit Haechantól hallottam.

~

Éppen a buszomhoz sétáltam mikor valaki megkocogtatta a vállam. Hátranéztem, és Jeno álldogált ott.

"hazakísérhetlek?" - kérdezte, én pedig beleegyeztem.
Amíg a buszra vártunk, mindenfeléről szó esett, mire Jeno, váratlanul feltett egy kérdést.

"volt már barátod?" - kérdezi, majd megköszörüli a torkát
"csak kíváncsi vagyok"

"uhm.. n-nem." - válaszolok zavaromban

"miről van szó?" - lép hozzánk Haechan, egy mit sem sejtő tekintettel.
"semmi közöd hozzá" - vágja oda neki Jeno, amire felhúzza a szemöldökét.

"a bátyja vagyok" - közli Haechan, sértődötten

"akkor sincs" - folytatta Jeno, és láttam mindkettőjük szemében az indulatot. Szerencsére épp jött a busz, ami megszakította a halálos nézésüket.

"megyek gyalog" - közölte Haechan, majd elviharzott a busz mellől.
"gyere Yubin, szálljunk fel" - hívott Jeno, és úgy is tettem.

Mi baja ennek? Gondoltam magamban Haechan után nézve.

~

Mikor hazáértem, benyitva a házba csönd volt. Köszöntem egy "megjöttem"-el, de semmi válasz.
Elmentem megmostam az arcomat, majd átvettem itthonra valami kényelmeset.
Lementem a konyhába, gondoltam csinálok magamnak valamilyen teát. A teafilterek egy nagy dobozban voltak egy jó magas polcon. Elkezdtem érte nyújtózni, majd meglepetésemre odanyúlt egy kéz, és levette nekem.

"tessék" - adta a kezembe Haechan, még mindig olyan közel állva, mint az előbb.
Gyorsan elvettem, és arréb álltam tőle. Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna, egyre jobban zavarba tudok jönni az ilyen cselekedetektől.

"esetleg egy köszönöm?" - állt ott a hálálkozásomra várva, miközben én a teámat csinálgattam.

"j-ja, köszi" - dadogtam, mire mögém lépett. Levegőt is elfelejtettem venni.

"miért vagy ilyen fura?" - kérdezi halkan a pultra támaszkodva bal kezével.
"ha közel vagyok hozzád szinte remegsz"
"ugye nem félsz?" - kérdezi, én pedig arréb húzódok.

"nem, mi okom lenne rá?" - próbáltam magabiztosnak tűnni, de láthatóan nem vette be.

"pedig.." - jön közelebb a konyhapulthoz szorítva engem
"a szíved nagyon hevesen dobog, ide hallom" - vigyorog a képembe, majd egy gúnyos nevetés után, eltávolodik.

~

Még elvittük Bokshirit sétálni, majd fáradtan huppantunk le a kanapéra.

"pizza" - fordítja felém a fejét Haechan
"rendelj" - válaszoltam, majd egy szenvedős sóhajtás után elővette a telefonját.

"milyen szeretnél?"

"hawaii-t" - válaszoltam

"fuuuj azt hogy tudod megenni?" - kérdezi felháborodva, de végül megállapodtunk, hogy kettőt rendelünk és akkor mindenkinek jó.

~

"köszönöm, szép napot!" - köszöntem el a pizzafutáról, majd letettem a zákmányt a konyhapultra.