꒰ ᵈᵉᵃˡ ʷⁱᵗʰ ⁱᵗ ꒱

༶｡８｡༶

Haechan egyből odarohant és feltépte a pizzás doboz tetejét. Kuncogtam egy halkat a gyerekess cselekedete miatt.

"mi vicces?" - kérdezi a pizzát nyammogva, teli szájjal

"semmi, egyél csak" - legyintettem

Kinyitottam a másik doboz tetejét, és megpillantottam Haechan pizzáját.

"hé, az enyémet eszed!" - szóltam rá, mire szembe nézett az ananásszal, amit majdnem megevett.

"uram isten!" - teszi le a pizzát, én meg nem tudtam visszafogni, nevetésben törtem ki.

~

Már jóllakottan, és megfürödve álltam az erkélyen, a korlátra könyökölve. Azon gondolkoztam, hogy hogyan álljak ehhez az egész dologhoz. Egyre furább érzéseim voltak Haechan felé, nem értettem ezt a gyors változását, egészen kedves lett, és nem is megy már az idegeimre. Nem értem mi lelte.

"min gondolkozol?" - könyököl mellém Haechan, amitől ilyedten megugrottam.

"Haechan!!!!! "

"látod mondom.." - teszi keresztbe karjait.
"megint megijedtél!" - mondta, mire meghallom a telefonomat csörögni. Bementem a szobámba, és felvettem. Jeno volt az.

"szia, ugye még nem aludtál?" - kérdezi aranyosan
"dehogy, miért hívtál?" - kérdeztem vissza
"azon gondolkodtam.."-köszörüli meg a torkát - "hogy nincs-e kedved eljönni velem valahova." - mondta ki, én pedig lefagytam.
"Yubin?" - kérdez vissza a nagy csönd után.
"persze hogy elmennék!" - válaszoltam boldogan, majd megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk este egy kávézóba.

Vigyorogva zuhantam le az ágyamba, és magamhoz öleltem egy párnát.

"téged meg mi lelt?" - kérdezi fintorogva Haechan
"RANDIRA HÍVTAK!!!" - ujjongok, mire nagyra nyílik a szeme.
"ki?"
"JENOOO" - ujjongok tovább, mire Haechan egy lenéző pillantást vet rám

"akkor jó szórakozást" - megy ki, és csapja be maga után az ajtómat.

Mi baja már megint? Nem tudna ő is örülni a hírnek?

~

Azóta az este óta nem is beszél velem. Rám se néz, mintha ott se lennék, teljesen ignorálva lettem. Mikor nagyritkán összefutotottam vele nap közben a suliban, csak egy dühös pillantást kaptam.
Nem értettem a helyzetet, de nem is nagyon foglalkoztam vele, inkább a randim miatt voltam izgatott.

~

A nap végén a kapunál vártam Jenot, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk.
"sziaaa!!" - ölel meg hátulról, amit megmosolygok.

"sokat vártál?"- kérdezi lebiggyesztve a száját

"nem, csak pár percet" - nyugtattam meg.
"indulhatunk?" - kérdezi, majd bólogatok, és egy hirtelen mozdulattal megfogta a kezem.

"Hová megyünk pontosan? "-kérdezem nyomtalanul követve őt.
"majd meglátod"- simogatja meg a fejemet.

~

Elérkeztünk egy aranyos kis kávézóhoz, ami pont tökéletes volt. Udvariasan ajtót nyitott nekem, és beengedett maga előtt.
"de szép hely" - néztem körbe beérve a kávézóba.
Kihúzta nekem a széket, aztán azon helyet is foglaltam.

Ugyanazt rendeltük, és a maradék időnk nagyon jól telt. Annyi témát kiveséztünk, hogy meg sem tudom számolni. Néha a könnyeinket törölgettük a nevetéstől, néha pedig nagyon komoly témák jöttek szóba.

Röhögcsélve, értünk haza a kapumig.
"hogy érezted magad?"-kérdezte a szemebe nézve.
"nagyon jól, köszönök mindent" - ölelem meg, majd hamar körém fonja karjait.
"megismételjük ugye?" - kérdezi, miközben karjaiban tart.
"annak örülnék" - válaszolom, majd ad egy puszit a homlokomra. Elbúcsúztunk egymástól, és vidáman pattogtam be az ajtón.