꒰ ᵈᵉᵃˡ ʷⁱᵗʰ ⁱᵗ ꒱

༶｡１｡༶

"szóval ha ezt hozzá adom ehhez, ebből meg kivonom ezt, és elosztom a.... ahj...basszus" - kapok a fejemhez, és sóhajtok egy nagyot. Már vagy 3 órája ülök a házim felett és alig tudtam haladni.
Ha lenne bármilyen segítségem én lennék a legboldogabb ember a világon.

De sajnos nincs ki segítsen, az apám már kiskoromban elhagyta anyámat, és azóta nem is láttuk. Anyám pedig már hónapok óta a titkos szeretőjével van elfoglalva, akit már nagyon be akar mutatni, és úgy áradozik nekem róla mintha ő lenne a világ legjobb pasija. Én ilyen téren elég cinikus vagyok, nem gondolkozok semmi olyannal kapcsolatos dolgon mint például a 'szerelem'. Még kimondani is furcsa. A jelenlegi időmet tanulással töltöm, hogy sikeres jövőm legyen.

Az iskolai életemet átlagosnak mondanám, ha nem jönne a képbe egy fiú, akit Haechannak hívnak, és ő már évek óta rám van szállva, aminek még mindig nem tudom az okát. Nem vagyok veszekedős típus de őt tényleg az ellenségemnek mondanám. Bármibe bele tud kötni amit teszek, és néha eléggé ki hoz a sodromból.
De lassan már kezdek hozzászokni a napi szintű piszkálódásaihoz.

Az órámra néztem, és realizáltam, hogy eltelt még egy óra, és már este 9 van. Becsuktam a füzetem, és lepattogtam a lépcsőn. Anya éppen egy nyáladzó romantikus filmet nézett, és amint észrevett engem elkezdett áradozni.

"nézd Yubin! Pont így képzelem el ahogy megkéri a kezem Taewoo." - mutat a tv-re, majd drámaian letöröl egy könnycseppet az arcáról.

"és biztos vagyok benne, hogy egyszer meg is kéri a kezem" - mondta magabiztosan, mire rámosolyogtam, majd elővettem a tejet a hűtőből.

"eszek műzlit kérsz te is?" - kérdeztem anyát, mire bólogatott.

Csináltam két tányér műzlit, majd az egyiket otthagytam neki, én meg gyorsan csináltam magamnak holnapra egy szendvicset, aztán felmentem a szobámba és ott ettem meg a műzlim.

Másnap

A harmadik ébresztőm vett rá arra, hogy véglegesen kikeljek az ágyból. Csütörtök volt ezért csak 6 órám volt aminek örültem. Aztán eszembe jutott, hogy kémia órán Haechan mellett ülök és ennek a gondolata is elég tud lenni ahhoz, hogy elrontsa a napomat. A kémia tanárom annak a híve hogyha „olyanok vannak egy helyre kényszerítve akik utálják egymást, akkor idővel megbékélnek."

Hát szerintem eddig nem jött be.
Összeszedtem a cuccaim, majd gyorsan beraktam a tegnap elkészített szendvicsem a táskámba, és sietős léptekkel haladtam a buszmegálló felé. Egyel későbbi buszt értem el, ezért tudtam, hogy késni fogok az óra elejéről. Ahogy odaértem, és kinyitódott a busz ajtaja, és mint akit rakétával lőttek ki, elkezdtem futni az iskolám felé.

"jó reggelt tanár úr, elnézést a késésért!" - nyitottam be az ajtón, még lihegve az előbbi futástól, ami nálam felér a maratonnal.

"10 perc.." - gondolkozott el a tanár - "jó napom van úgyhogy nem írlak be későnek" - mondta, majd intett, hogy üljek le.

Leraktam a táskám az asztal tetejére és elkezdtem előhalászni a füzetem.
"10 perc késés hah?" - neveti gúnyosan a mellettem ülő Haechan, majd elkezd méregetni.
"miért lihegsz ennyire? Azt hittem bírod a futást... de béna vagy" - jelenti ki, én pedig még mindig csöndben jegyzetelek, miközben próbálom ignorálni.

"chh, nem is válaszolsz" - löki meg a vállam, én erre felteszem a kezem.

"elnézését tanár úr, de Haechan nem is jegyzetel!" - mondtam, erre az említett személy elkezdi mentegetni magát.

"i-igen mert nincs nálam a füzetem!" - állítja a tanárnak

"akkor kérj kölcsön egy lapot valakitől" - válaszolja a tanár, majd Haechan rám néz.

"add ide a füzeted" - nyúl a füzetem útán

"nem" - csapom el a kezét - "szerezz mástól" - sziszegem neki, erre gyorsan a hátam mögül kivesz a táskámból egy füzetet és kitép egy lapot.

"hálás köszönet" - mondja egy hamis mosollyal, és elkezdi leírni rólam az eddigieket.

Alig vártam, hogy vége legyen az órámnak és végre megehessem a szendvicsemet. Amikor kicsöngettek, és elhagyta a tanár a termet egyből előkaptam a szendvicsemet.

"áh köszönöm nekem hoztad?" - veszi ki a kezemből Haechan, és majdnem beleharapott, de megcsaptam a vállát, és elvettem tőle.

"ÁÚ" - kap a vállához és úgy tesz mintha fájna neki
"éheztetsz, és versz is" - forgatja meg a szemét majd folytatja a dumálást.

"egyébként képzeld, apám azt mondta tegnap, hogy összeköltözünk a barátnőjével, akineeeek állítólag van egy nagyon szép lánya" - ossza meg velem a híreit, kiemelve a 'nagyon szép lánya' részt.
"ilyen szerencse csakis nekem jár" - harapja be az alsó ajkát.
"olyan lúzereknek mint te ilyen sosem adatik meg" - böki meg a homlokom a mutató ujjával.

"sok szerencsét hozzá" - mondom, majd összepakolok, és elindulok a következő órámra.
Gyorsan eltelt a maradék 5 óra, és végre indulhattam haza. Még mielőtt hazamentem volna beugrottam a boltba és vettem magamnak egy zacskós levest, amit napközben megkívántam.

"jó választás Yubin" - mosolyog rám az eladó, aki már régóta ismer engem, mert gyakran járok ide vásárolni.
"reméltem is" - mosolyogtam vissza rá, majd betettem a táskámba a szerzeményt, és elindultam gyalog haza.

Mikor odaértem a kapuhoz, megpillantottam anyát, aki az ajtóban várt engem.
"Oh Yubin!!" - nyitja ki nekem a kaput
"szia anya.. Mire ez a nagy fogadtatás?" - kérdeztem tőle, mert sosem szokott így várni, így gondoltam valami nagy híre van.
"bent elmondom" - kuncogott, majd elvette a táskám és bekísért.

A házunkban dobozokat pillantottam meg, és a nappalink már vagy félig üres volt.
Anyára néztem meglepetten, mire el is kezdte mondani.

"elköltözünk!"- jelentette ki ujjongva
"m-mégis miért?" - kérdeztem nem értve a helyzetet.
"úgy döntöttünk az álmaim férfivál, hogy jobb lenne az életünket együtt tovább folytatni"
"tehát Lee úrral költözünk össze?" - kérdeztem
"Lee úrral, és a fiával!" - mondta majd nagyra nyíltak a szemeim
"Állítólag nagyon rendes fiú, és már várja, hogy találkozhasson velünk" - tette össze a kezét.

Én csak arra tudtam gondolni, hogy mostantól belecsöppenünk egy új életbe és nagycsaládosan fogunk élni, rádásul olyanokkal akiket nem is ismerek.

"hány éves az a fiú?" - tettem fel egy kérdésem anyának
"pont annyi mint te! Mintha testvérekké válnátok!" - regélte boldogan, én meg elsüllyedtem zavaromban.

Együtt kell élnem egy számomra ismeretlen, velem egyidős fiúval. Mit tettem amiért ezt kapom?