Egy Közös Barát |Jikook

Vörös Bor

-Na és mit mondott Iron a levélben, van valami utolsó kívánsága?- csuklott el Jungkook hangja is miközben arra ügyelt hogy le ne ejtse el a fazekat.

A név hallatán könnyek árasztották el a szememet ami miatt nehezen láttam az előttem ülő kislányt akire eddig figyeltem mert valamit mesélt nekem.

Nagyokat lélegeztem hiszen nem akartam előttük sírni, nem akarok újra össze törni.

-Jimin bácsi, mért sír? -pattant le a székről Jennie és ide szaladt hozzám hogy át karolja a derekam.

Hangtalanul megráztam a fejemet, tudatva Jungkook-nak, hogy nem akarok most erről beszélni. Ő szerencsére megértette és nem firtatta tovább. Felkapta a kislányt aki eddig engem ölelt és a helyére vissza ültette.

Leült ő is velem szemben, mozgasán látszott miszerint megtört és lassú, ő is ki van teljesen nem csak én. De ő legalább nem siratja az egereket mint én, Iron perig azt mondta ne sírjak..most mégis azt teszem.

Ettem pár kanállal majd inkább befejeztem az evést mert nem bírtam többet enni.
Míg ők ettek én addig fel alá járkáltam és azon agyaltam mit kéne csináljak hogy gondolataim el terelődjenek a régi barátunk hiányáról. Menjek el sétálni?
Hallgassak zenét?

-Elmegyek sétálni.- szóltam oda Jungkook-nak aki felmutatta a mutató ujját hogy várjak.

-Megyek veled, te pedig Jennie nézz mesét míg apa haza nem ér rendben?

A kislány csak bólintott és tovább evett.

-Itthon hagyod egyedül? -néztem rá értetlenül.

-Volt már ilyen múltkor is, itthon lehet hagyni hiszen okos és nem csinál hülyeséget.-vont vállat Jungkook majd öltözködni kezdett.
Követtem a példáját és én is felvettem a kabátom hiszen ilyenkor hűvös van.

-Mejünk táncolni? -pillantott jobbra az uccán.

-Mármint szórakozó helyre gondolsz?

-Olyasmi csak itt kissé nyugisabb a hely mintha dübörgő zenére kéne táncolni.

-Menjünk, de aztán magadra vess ha a lábadra lépek. -figyelmesztettem.

Végre felkuncogott ezzel engem is jobb kedvre derítve. Jobb ha egyikünk sem gondol rossz dologra és csak élvezzük az életet.
___________
Igaza volt abban hogy itt nem egy olyan bulizó hely van amire elsőnek gondoltam. Itt is volt italpult meg csevegő társaság, de kevésbé volt hangos a zene, és pörgős sem volt annyira. Pont ez kell nekem most.

-Gyere meghívlak egy italra.- biccentett az italpult felé.

-De hoztam magammal pénzt.

-Nem baj, ne makacskodj.- ült fel az egyik magasított székre.

Öcsém, ha én itt leesek.

-Mit kérsz? -mosolygott rám az előbbi cselekedetemre hiszen alig bírtam felülni erre a rohadt székre.

-Vörös bor.- válaszoltam a kívánt ital nevét.

-Oké akkor két pohár vörösbor lesz, meg két ét csokoládé.- vázolta fel Jungkook a pincérnek.