𝐾𝑒𝑑𝑣𝑒𝑠 𝐽𝑖𝑚𝑖𝑛!
𝑆𝑜𝑠𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑚 ℎ𝑜𝑔𝑦𝑎𝑛 𝑙𝑒ℎ𝑒𝑡𝑠𝑧 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑖𝑔 𝑒𝑛𝑛𝑦𝑖𝑟𝑒 𝑓𝑒́𝑛𝑦𝑢̋𝑧𝑜̋. 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑖𝑔 𝑚𝑒𝑔 𝑡𝑢𝑑𝑡𝑎́𝑙 𝑚𝑜𝑠𝑜𝑙𝑦𝑜𝑔𝑡𝑎𝑡𝑛𝑖. 𝐴𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑒𝑧𝑡 𝑜𝑙𝑣𝑎𝑠𝑜𝑑 𝑒́𝑛 𝑚𝑎́𝑟 𝑣𝑎𝑙𝑜́𝑠𝑧𝑖́𝑛𝑢̋𝑙𝑒𝑔 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑙𝑒𝑘. 𝑇𝑢𝑑𝑜𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑎𝑧𝑡 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎𝑚:" 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑒𝑔𝑦𝑢̈𝑡𝑡 𝑜̈𝑟𝑒𝑔𝑠𝑧𝑢̈𝑛𝑘 𝑚𝑒𝑔", 𝑒́𝑛 𝑡𝑒 𝑒́𝑠 𝐽𝑢𝑛𝑔𝑘𝑜𝑜𝑘. 𝑆𝑎𝑗𝑛𝑎́𝑙𝑜𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑛𝑒𝑚 𝑡𝑎𝑟𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚 𝑏𝑒 𝑎𝑧 𝑖́𝑔𝑒́𝑟𝑒𝑡𝑒𝑚𝑒𝑡, 𝐽𝑢𝑛𝑔𝑘𝑜𝑜𝑘-𝑛𝑎𝑘 𝑖𝑠 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑡𝑎𝑚 𝑙𝑒𝑣𝑒𝑙𝑒𝑡 𝑖́𝑟𝑛𝑖 𝑑𝑒 𝑢́𝑔𝑦 𝑑𝑜̈𝑛𝑡𝑜̈𝑡𝑡𝑒𝑚 𝑖𝑛𝑘𝑎́𝑏𝑏 𝑡𝑒 𝑢̈𝑧𝑒𝑛𝑑 𝑚𝑒𝑔 𝑛𝑒𝑘𝑖 ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑘𝑒𝑡𝑡𝑜̋𝑡𝑜̈𝑘𝑒𝑡 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑡𝑒𝑙𝑒𝑘.
𝐾𝑒́𝑟𝑙𝑒𝑘 ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑎 ℎ𝑎𝑚𝑣𝑎𝑖𝑚𝑎𝑡 𝑎 𝑘𝑒𝑑𝑣𝑒𝑛𝑐 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑢̈𝑛𝑘𝑜̈𝑛 𝑠𝑧𝑜́𝑟𝑑 𝑠𝑧𝑒́𝑡. 𝐻𝑎 𝑣𝑖𝑠𝑠𝑧𝑎𝑔𝑜𝑛𝑑𝑜𝑙𝑜𝑘 ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒𝑛𝑛𝑦𝑖𝑡 𝑐𝑠𝑜̈𝑣𝑒𝑙𝑡𝑢̈𝑛𝑘 𝑜𝑡𝑡, 𝐽𝑢𝑛𝑔𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑜𝑡𝑡 𝑡𝑎𝑛𝑢𝑙𝑡 𝑚𝑒𝑔 𝑔𝑜̈𝑟𝑑𝑒𝑠𝑧𝑘𝑎́𝑧𝑛𝑖 𝑎𝑚𝑖𝑛 𝑡𝑒 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 𝑚𝑜𝑠𝑜𝑙𝑦𝑜𝑔𝑡𝑎́𝑙. 𝐿𝑎́𝑡𝑡𝑎𝑚 𝑎́𝑚! 𝑇𝑢𝑑𝑜𝑚 𝑎𝑚𝑖𝑛𝑡 𝑒𝑙𝑜𝑙𝑣𝑎𝑠𝑜𝑑 𝑎 𝑙𝑒𝑣𝑒𝑙𝑒𝑡 𝑠𝑖́𝑟𝑛𝑖 𝑓𝑜𝑔𝑠𝑧, 𝑑𝑒 𝑛𝑒 𝑠𝑖́𝑟𝑗, ℎ𝑎𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑛𝑘𝑎́𝑏𝑏 ℎ𝑖́𝑣𝑑 𝑓𝑒𝑙 𝐽𝑢𝑛𝑔𝑘𝑜𝑜𝑘-𝑜𝑡, 𝑙𝑒𝑔𝑦𝑒𝑛 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑑 𝑒𝑔𝑦 𝑡𝑎́𝑚𝑎𝑠𝑧 𝑝𝑜𝑛𝑡. 𝑆𝑎𝑗𝑎́𝑡 𝑑𝑜̈𝑛𝑡𝑒́𝑠𝑒𝑚 𝑣𝑜𝑙𝑡, 𝑚𝑎́𝑟 𝑛𝑒𝑚 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑡𝑎𝑚 𝑎𝑧 𝑢𝑡𝑎𝑚𝑎𝑡 𝑘𝑒𝑟𝑒𝑠𝑛𝑖, ℎ𝑖𝑑𝑑 𝑒𝑙 𝑗𝑜́ 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑚 𝑖́𝑔𝑦.
𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑙: 𝐽𝑢𝑛𝑔 𝐻𝑢𝑛-𝐶ℎ𝑒𝑜𝑙
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Egy Közös Barát |Jikook
Romantizm-Akkor mi lesz, oda költözöl?- kérdeztem kicsit idegesen. -Hát én igazából arra gondoltam hogy téged költöztetlek a lakásomba.-rágta a szája szélét. -De tudok vigyázni magamra! -Ja tizenhat évesen, Jimine én rám bízott az orvos, csak elbírok veled...
