Vér és szerelem - Ki a bohóc s kié a cirkusz?

3. fejezet: a bosszú vére édes

Műbőr mellemnél fűzős topot, műbőr nadrágot és egy szegecses bakancsot viseltem. Tudtam jól, hogy ilyet leginkább a motorosok hordanának, de nem érdekelt. Ez az én stílusom!

Hajamat kifésültem, majd szemhéjamra vöröses festéket kenve, majd szempillaspirálozva, s tusvonalat húzva tértem át számra. Egy élénk vörös rúzst használtam.

Ahogy belenéztem a tükörbe egy nem várt érzés fogadott...tetszettem magamnak! Kissé meglepődve vizsgáltam magamat még néhány másodpercig, majd még egy kis fixálót fújva arcomra (az egyébként is víz- és csókálló sminkemre) felfegyverkeztem.

Bakancsom szárába dugtam egy-egy kést, illetve kisebb méretű pisztolyt. Ezek után övemet felkötöttem derekamra, ami tele volt új fegyverekkel, és késekkel.

Ezt követően felkaptam egy oversize pulcsit, majd kapucniját felhúzva, kardomat tokjába helyezve hátamra, és a kitsune-maszkomat felhelyezve elindultam (a kitsune japánul rókát jelent, s eredetileg a sintó vallásból ered ez a szó).

Azért ezt a maszkot választottam, mert olyan vagyok, mint a népmesékben szereplő rókák. Van, hogy védelmezem az embereket, de van, hogy csak átvágom őket, vagy épp nekik támadok. Végül mindig én járok pórul...

Még egy pillantást vetettem magamra a tükörbe, majd kisétáltam a telekről.

...

Nagyjából fél óra séta után a kihalt utcákon hallottam, amint valaki elkezd követni. Mikor megálltam ő is megállt, majd amikor elindultam ő is elindult. Nem néztem hátra, inkább csak nem tudtam mire vélni ezt a kis játékot. Végül nem bírtam tovább, hátra fordultam.

Egy kisgyerek állt mögöttem, és arcát vér terítette be. Odasétáltam a kisfiúhoz, majd leguggoltam elé.

-Te is a férfiakhoz tartasz...-mondta, miközben szemeit elfutotta a könny, és végig gördültek azok arcán. Megfogtam kezét, majd elmosolyodtam. Maszkom csak a szemeimet takarta, így láthatta ezt a gesztust.

Megszorítottam apró kezeit, majd sóhajtottam egyet, és felálltam. Még egy pillanatig néztem a kisfiút, majd egy pillanat alatt előhúztam a kardomat, és levágtam a fejét.

Még utolsó pillanatában rám mereszthette a szemét, mert azzal a kifejezéssel az arcán vált el feje a testétől. Élettelen kis teste először térdre rogyott, majd előre esett, közvetlenül a lábam elé. Tudtam, hogy ő is egy besúgó. Még a keresztelő vér volt rajta.

A kardomat lehúztam kis kék ingecskéjén, majd visszahelyezve tokjába fordultam meg s léptem volna, mikor zörgést hallottam a bokorból. Azonnal megfordultam, és gonosz mosolyra húztam ajkaimat.

-Csak nem a fiad volt?-kérdeztem ördögi hangszínt megütve. Egy középkorú férfi rohant ki az útszélén lévő bokrok közül, majd ordítva nekem rohant, mire én egy villámgyors mozdulattal előrántottam kardomat. Az az érzelmes semmirekellő telibe belerohant a kard hegyébe. Saját magát nyársalta fel.

Bíbor vörös vére undorítóan fojt végig a pengén, majd csepegett le az aszfaltra.

-Pfúj....-fintorodtam el, majd leráztam a testet a pengéről. Ezek után kardomat vállamra vetve indultam meg határozott léptekkel a bokrok felé, ahonnan ismét hangok szűrődtek ki. Leginkább kérdőhangsúllyal mondott, elmaszatolt hangokat tudtam kivenni, de nem foglalkoztatott a dolog.

A végén már kicsit futva ugrottam egyet, majd hasítottam vízszintesen ketté a levegőt egy csapással. A pengém kettő embert is talált, ráadásul mindkettőt az oldalán.

Az egyik még mozgott, ezért oda léptem hozzá, majd a fülébe súgtam:

-Szólj a főnöködnek, hogy nem sokára érkezem!-kacagtam el a végét, majd tovább álltam.