Vér és szerelem - Ki a bohóc s kié a cirkusz?

6. fejezet: régi barát

Saeko szemszöge:

Este nyolckor csörrent meg az ébresztőm. Mint akit puskából lőttek ki, úgy csaptam le az órát, és tűntettem el az álmot szememből. Másszóval éber voltam a kelés ellenére.

Elmentem lefürödni, majd egy szűk fehér trikót, és egy fekte szaggatott farmert magamra aggatva indultam meg a cipőmet felvenni.

Mikor nyúltam a szegecses bakancsomért eszembe jutott, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy hova megyek. Ismertem az épületet, jól tudtam, mit hol tartanak, de az árulók olyan kevesen vannak, hogy Naruto barátom nem gyűjtött róla információkat. Az már más kérdés, de igazándiból csak az árulók, és az őket őrző őrzők tudják a pontos helyet/helyeket.

Sóhajtottam egyet, majd visszadobtam a helyére a bakancsomat, és megindultam Hiroshi szobája felé.

Halkan benyitottam, és óvatosan lépkedtem az ütemesen emelkedő majd süllyedő paplan felé.

Konkrétan az orráig betakarózott, és olyan mélyen aludt, hogy szerintem még egy medve is megirigyelte volna télen.

Megfogtam a vállát, majd megráztam, mire nyöszörögve kinyitotta szemeit. A látvány egy kissé elterelte figyelmemet, és megálljt parancsolt gondolkozásomnak, de hamar visszarángattam magamat a valóságba.

-Csak azt akartam megkérdezni, hogy hol van Aito? Hová vitték?-kérdeztem számon véve a levegőt.

Egy bágyadt kiskutya tekintetével nézett rám, majd miután ásított egyet, felült.

-A mínusz harmadik szinten keresd. A lift elvisz oda, de...-itt megakadt, és búsan emelte rám tekintetét.

-De mi?-kérdeztem kissé oldalra döntve fejemet.

-De ez nagyon veszélyes. Mehetnék veled...értem nem kár.-vonta meg a vállát, mire lehunytam szemeimet, és élesen szívtam be a levegőt orromon keresztül, mivel számat már teljesen összepréseltem.

-Persze, aztán meg feladsz nekik mi? Nem is értem, miért nem zártalak be...most elmegyek Aito-ért nélküled. Ha mire haza érek, nem leszel itt, istenemre esküszöm, hogy megkereslek, és olyan fájdalmakban részesítelek, amit nem fogsz kibírni...hidd el, rosszabb lesz, mint az elmúlt két év.-szűrtem az utolsó mondatomat a fogaim között.

Megfordultam, majd kimentem az ajtón, amit becsaptam magam után, aztán felvettem a cipőmet, és felfegyverkeztem. A garázsból előhoztam a motort, majd már száguldottam is.

...

Az épület közelében leparkoltam, és megálltam. Végig kell gondolnom, hogy pontosan mit is fogok csinálni. Az energiával és az állóképességgel nincs baj. A vezetőjük nálam van, tehát zsarolni is tudom őket, viszont nem tudom, hogy fogom kihozni Aito-t épségben.

Sóhajtottam egy nagyot, majd megindultam a panelház felé. Végülis, nálam van a király, és magam vagyok a dáma. A jokerem meg Hiroshi lesz...

A főbejáraton besétálva vártam, hogy valaki nekem rontson, de nem történt ilyesmi. Kardomat kivonva léptem be a liftbe, mellyel le is utaztam a mínusz harmadik szintre. Furcsa volt a helyzet, nem értettem, hogy hol vannak az emberek, aztán beugrott egy pár lehetőség.

Talán keresik vagy gyászolják a főpapot, esetleg újat választanak, de ami biztos, hogy engem nagyon keresnek.

Mélyet lélegezve vártam, hogy kinyíljon a liftajtó minekután elértem célomat. Nem kellett sokat várnom, és már nekem is rontott egyszerre hat tag. Mindegyik fején fekete Anubisz-maszk volt, és fekete rövidujjú, valamint fekete mackónadrágra emlékeztető valami.