Titán Első Látásra -Befejezetlen-

Második Rész

-y/n szemszöge-

Már lassan három éve itt vagyok ebben az animében. Nem mondom, hogy könnyű volt de eddig még túléltem. Csak egy dolgot hiányolok. Hol vannak? Itt csövelek ebben az erdőben de még nem futottam össze senkivel vagyis inkább emberrel. Találtam manőver felszerelést és nagy nehezen megtanultam, persze az animében szerzett tudásomnak köszönhetem. Élelmet volt szerezni az egyik legnehezebb feladat de mivel amikor kicsi voltam apa meg tanított íjászatra. Csak fegyvert volt nehéz csinálni. A titánokkal voltak kisebb vagy nagyobb gondjaim de megoldottam azokat is és úgy mond félnek már tőlem.

A mai nap is úgy kezdődött mint a többi. Elmentem élelemért mert mégis a reggeli a legfontosabb étkezés. De valami nem volt a rendjén. Ahogy ugráltam a fákon egy darab állatot se találtam. Minél jobban haladtam előre annál finomabb illatokat éreztem. Amikor elég közel voltam de mégis messze megláttam a felderítő egységet. Hogy őszinte legyek örültem is meg nem is. Mert ha elvisznek akkor úgymond pihenhetek végre és biztonságban leszek meg a kedvenc karaktereimmel viszont rosszul is sülhet el mert meg is ölhetnek mivel a falakon kívül vagyok. Amíg ezen merengtem rájöttem, hogy inkább ételt kéne keresnem mert az lesz a vesztem ha nem eszek. Azzal a lendülettel indultam is volna amikor meg hallottam egy érdekes beszélgetést.

„Hallottátok azt, hogy állítólag van ebben az erdőben egy ember?" kérdezte az egyik katona

„Nem. Szerintem nem is élné túl. Hogy lehetne ez lehetséges." mondta egy másik hang

Ahogy ezen vitáztak tovább elkezdtem azon gondolkozni, hogy erről hogyan tudhatnak. Arra jutottam, hogy most már igazán mennem kéne mert le is bukhatok. Amilyen gyorsan csak tudtam elmentem onnan és útközben még szarvasokat is találtam úgy hogy éhen se haltam. Eloltottam a tüzet és minden erőmet bele adtam, hogy eltűnjek mert biztos feltűnő lehetett a tűz. Amikor haza értem vagyis a kis fa tákolmányomba egyből millió kis kérdés futott végig az agyamba. Miért nem mentem oda? Vagy Mi lett volna ha oda mentem volna? Amíg a gondolataim világában voltam észre se vettem, hogy a felderítő egység nagyon közel van. Mire észbe kaptam kopogást hallottam az ajtó túloldaláról majd megszólalt egy ismerős hang.

„Tudjuk, hogy odabent van! Nyissa ki az ajtót! Ha nem akkor mi nyitjuk ki." mondta Erwin

Alig tudtam vissza tartani a fan görcsömet. Legszívesebben sikítottam volna pedig még nem is láttam. Aztán rájöttem, hogy milyen helyzetben is vagyok. Azt a döntést hoztam, hogy inkább kinyitom mert úgyis elkapnának. Amikor kinyitottam egy izgatott Hange, egy eléggé unott Levi és egy mosolygó Erwin fogadott.

„Köszönjük, hogy megértette hölgyem. Esetleg megengedi, hogy be menjünk?" kérdezte Erwin

Bólintottam és betessékeltem őket. Nem húzták az időt. Egyből a tárgyra is tértek.

„Ha szabad kérdeznem mit keres a falakon kívül?„ Kíváncsiskodott Erwin

„Sajnos azt nem árulhatom el mert 1. Úgyse hinnénk 2. Meg nem szabad beszélnem róla." emlékeztem a wattpadon ff.-re amiket olvastam

„És miért is nem?" szólalt fel Levi

„Mert nem. Aki kíváncsi hamar megöregszik. Ha megbocsájtanak nekem most dolgom van úgy hogy mennék is." mondtam, és már mentem is volna ki az ajtón amikor meg fogott egy kéz

„Ki mondta, hogy elmehetsz?" kérdezte egy elég mérgesnek tűnő Levi

„Ne haragudjon, hogy ilyen módszerekhez kell folyamodnak de muszáj lesz. Levi. Csináld." mondta Erwin

Levi bólintott majd egy ütést éreztem és minden sötét lett.

A hibákért bocsi. Ha tetszett nyomj egy követést és a csillagot se feledd. 💖