Titán Első Látásra -Befejezetlen-

Tizenkettedik rész

Az előző részben

,, Biztos nehéz lehetett... Én hiszek neked" mosolyodott el Hange. Megnézte a fiúkat majd így szólt ,,Ők is hisznek neked szerintem."

,, Igen, hiszünk. Ahogy ígértük nem mondjuk el senkinek. Viszont most hagyunk pihenni." Mondta Erwin majd elmentek...

Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz majd a jövő.

De akkor itt még nem tudtam semmit.

-Jelen-

-Pár hónappal később-

-Y/n szemszöge-

Amióta elmondtam Erwineknek az igazat azóta azon "dolgozok" velük, hogy vissza menjek. Egyáltalán nem akarok de szerintem így lenne jó. Már mint én nem ide tartozom...

,,Y/n te figyelsz egyáltalán?" Nézett rám Levi. Hirtelen felkaptam a fejem.

,, Természetesen."

Bólintott majd mondta tovább. Azért hívtak megbeszélést mert a titánok egyre jobban közeledtek és ez mindenkire veszélyt jelentett. És hogy én mit keresek itt? Ez egy kiváló kérdés. Mostanában mindig itt vagyok. Nagyon sok katonát veszítettünk úgy, hogy nagyon jó tervvel kell elő állnunk. Főleg, hogy most már a történetet se tudom követni rendesen így már még nagyobb veszélyben vagyunk.
Hirtelen egy mondat viszont teljesen kizökkentett.

,,A katonai rendőrséget is be kell vonni."

Ekkor esett le, hogy az nem jó ötlet hiszen még nem Historia van a trónon.

,, Kizárt" álltam fel ,,Nem mondhatom el, hogy miért de ha jót akarunk az nem lenne a legjobb megoldás."

,, Akkor te mit javasolsz?" Kérdezte Erwin

,, Igazából majdnem bármit csak azt nem. Szerintem a legjobb megoldás az az ha új fegyvereket csinálunk."

,,Ez egy remek ötlet...Lenne ha tudnánk csinálni is." Mondta Levi

,,Ki mondta, hogy nem tudunk?" Mosolyodotam el

Egymásra néztek majd megint rám.

,,Maguk szerint nem tudok fegyvert csinálni? Mert ha úgy gondolják, hogy nem akkor... Jól gondolják. Én nem tudok. De más tud"

-Több óra lovaglás után-

,,És itt vagyunk!"

,,Az erdő közepén?" Kérdezte Eren

,,Mit keresünk mi itt?"

,,Köszönöm a kérdésedet kedves Armin."mosolyodotam el ,,Itt rengeteg fegyver van. Vagyis inkább ott." Mutattam rá egy fára.

Leszáltam a lóról majd oda sétáltam és megkopogattam. Kinyílt egy kicsi ajtó rajta ami mögött sok fegyver volt. Hogy honnan szereztem? Elmentem a partra és hajók roncsaiból bányásztam ki. Hogy hogyan kerültem oda? Na azt én sem tudom.
Mindenki furán nézett de egy kis magyarázkodás után össze pakoltuk őket majd elindultunk vissza.

,,Nem is tudtam, hogy értesz a fegyverekhez." Jött oda Jean

,,Hát... Most már tudod." Legalább ezt megtanították a netes játékok. Még, hogy nem lehet tanulni belőlük. Tch...

,,És honnan tudsz ilyen sokat?"

,,Azt nem kötöm az orrodra."

Jeannel konkrétan vitába szálltunk mert azt szerette volna ha elmondanám neki de úgy se értené. Erwinék sokszor hátra nézzetek miattunk de nem szóltak semmit. A helyükbe én se tettem volna.
Már kezdett sötétedik és majdnem ott voltunk amikor elkezdtem egy sípoló hangot hallani majd szédülni kezdtem.

,,Jean. Ha elájulok kapj el." Mondtam de már nem bírtam nyitva tartani a szemem.
Olyan érzés volt mintha egybe olvadt volna a tér és az idő. Minden sötét lett.

A hibákért bocsi. Ha tetszett nyomj egy követést és a csillagot se feledd.😊❤️❤️