A Vak Omega

Hol vannak!?!

Yoongi pov.

Reggel egyből Jungkookhoz mente mivel hiányzik nekem. Belopta magát a szívembe. Egyszerűen folyamatosan rajta kattogok pedig nem is ismerem régóta. Mikor már a ház fele mentem furán éreztem magam ezért futva tettem meg a maradék pár métert. Belépve a házba nagyon hideg volt ami fura mert mind a két kályha meleg még. Kookiem szobájába belépve az ablak tárva nyitva Kook pedig sehol. Először teljesen lefagytam és megijedtem mert arra gondoltam, hogy elrabolták , de megláttam, hogy ruhái sincsenek itt szóval valószínűsítem elment. EGYEDÜL VAN!!!! Futva indultam el Namhoz, hogy hátha tud valamit róla. Hamar ott voltam és szerencsémre Nam is ott volt, de nem volt valami nyugodt állapotban.
-Nam mi a bajh?-lihegtem mivel azért futottam.
-Tae eltűnt Suga!-sokkoltan álltam pár percig majd rájöttem.
-Akkor Taevel ment el-valamennyire megnyugodtam, de bennem van a félsz.
-MI VAN YOONGI?!?! KIVEL!?!-értetlenkedett Namjoon.
-Kook sincs meg ebből arra következtetek, hogy együtt mentek el-sóhajtottam idegesen. Komolyan ez is kell nekünk komolyan. Legalább Tae nem volt olyan hülye és vele ment. Az viszont jó kérdés, hogy hol találkoztak össze Taevel.
-Tudom azon gondolkozol Tae hogyan találkozott össze Kookal. Válaszom erre az, hogy Jin érezte, hogy valami lesz az omegával és ezért Tae rá lett állítva-vakarja tarkóját. Kösz Nam baszdmeg ezzel nem nyugtattál meg. Namtól egyből haza mentem és idegesen feküdtem be az ágyba azon gondolkozva merre mentek. Bár farkas vagyok szóval......

Jungkook pov.

Egyedül keltem fel idegen illatokkal teli helyen. Egyből összegömbölyödtem és ijedten próbáltam legkisebb pontá összehúzni magam. Mikor már kezdtem megnyugodni akkor léptek zaja csapta meg fülem mire ijedten húzódtam összébb.
-Kookie! Végre felkeltél már a többiek érdeklődtek, hogy tudsz ennyit aludni-hallottam meg Taehyung hangját mire ijedségem mintha nem is lett volna elszállt. Legalább van kibe bíznom az ilyen időkbe.
-Tae! Ölelj meeg kérlek!-tártam ki kezeim.
-Jaj te, na gyere menjünk ki a többiekhez!-felkapva engem ment ki valamerre. Mint valami koala kapaszkodtam Taebe. Nem mentünk messzire amikoris meghallottam egy nagyon mély hangot.
-Oh felkelt!-hangjából arra jöttem rá, hogy boldog és fel van dobva valami miatt. De miért van feldobva?
-Ah D.O. megijeszted te nyomorék-nevet szállítóm.
-Bocsi nem tudtam, hogy ilyen érzékeny a drága-védekezik.
-Ha ezt Suga hallaná szerintem ki lennél már belezve-ezt, hogy érti Tae? Yoongi rühell engem! Biztosan örül, hogy nem vagyok ott.
-T-tae ki-ik e-ezek-kérdeztem meg tőle.
-Barátok nyugi nem kell félned-simít hátamra.
-T-tae miért beszéltél S-sugar-ról? -pityerettem el. Faszom az érzékenységembe.
-Jaj Kookie reggel felhívta Nam D.Ot, hogy nem vagyunk meg és, hogy Yoongi totál kívan miattad szóval vissza kéne menni- sóhajtott fel Tae.
-D-de Yoongi azt mondta nem sz-szeret-dadogtam.
-Jaj Kook ezt honnan veszed?? - nevetett fel Tae.
-Yoongi mondta Chennek- bújtam Taehez szipogva.
-Istenem Kookie azért mondta mert egy alfának egy pár sőt minden rangú farkasnak a párja a gyengéje és ezt Yoongi nagyon jól tudja ezért nem akar senkivel sem OLYAN kapcsolatot létesíteni-simított fejemre.
-D-de mi v-van, h-ha nem ez van a háttérbe-mondtam kétségbe esve.
-Édes kicsi Jungkook tuti ez van a háttérbe-kuncogott D.O hang alapján.
-A-akkor vissza megyünk? - értetlenkedtem.
-Igen szóval gyere pakolunk és menjünk vissza-nevetett egyet Tea és lerakva kísért fel. Összeszedtük ami kell és már indultunk is vissza. Nem lehetünk annyira messze mert ide érzem a határt. Tae kezemnél fogva vezetett engem nem sietünk ezért csak délután fele értünk haza. Belépve meglepve vettem észre, hogy a szobám Yoongi kávé illata lengte be.
-Tae! - rángattam meg kezét, de csendre intett.
-Suga alszik az ágyadba! - suttogta. Meglepetten hallgattam a fiút majd hitetlenkedve raztam meg kobakom.
-Feküdj be mellé örülni fog neki hidd el-összeborzota hajam majd elvezetett az ágyhoz. Én befeküdtem és szuszogás alapján megtaláltam Yoongi és hozzá bújtam. Tae hangok alapján a szobában lévő fotelbe foglalt helyet. Yoongi mintha tudná ki vagyok szorosan vont magához. Nem kellett sok ahoz, hogy elsírtam magam, de ez nem ment végbe mert Yoongi ebredezni kezdett én meg mellkasába bújtam.
-J-JUNGKOOK!! ÚRISTEN NE CSINÁLJ ILYET MEGINT K-KÉRLEK-csuklott el a hangja a mondat végére. Szorosabban ölelt mintha el akarnék menni mellőle.
-N-nem csinálok i-ilyet meg-int-szipogtam.
-Istenem köszönöm Tae, hogy nem hagytad egyedül-gondolom most Tae felé iranyolul tekintete, de ez nem érdekel csak bújok hozzá és a nyugalom elterjed a testembe és érzem, hogy el fogok aludni. Szép az élet, de vele szebb.

Yoongi pov.

Újra karjaiba fogni felüdülés nekem. Belegondolva, hogy megannyi órát eme csoda nélkül, töltöttem borzalmas. Valószínűsítem hallotta beszélgetésünk és ez buzdította erre, de azért örülök, hogy vissza jött és Tae nem hagyta magára. Éreztem ahogy ölelésembe lassan nehezedik teste és már csak a testemre dobott végtagjainak súlyát érzem. Taere pillantottam aki csak mosolyogva nézett minket.
-Yoongi vigyázz rá mert el fog menni és nem fog vissza jönni mégegyszer-rázza fejét.
-Tudom és bármennyire is belé estem ebbe a hülyébe te is tudod, hogy nem lehet-sóhajt.
-Yoongi Namnak is ott van Jin nem baj, ha szerelmes vagy és párod van csak akkor egy szemednek rajta is kell, hogy legyen mert mivel teljesen omega gyenge viszont hidd el egyáltalán nem hátrány ez-mosolyog rám.
-Ahh jólvan amúgy menj a Hobikádhoz mert halálra aggódj magát a vége-kuncogtam.

Nehéz az élet mondá az úr.