A Vak Omega

Ő az!!!

Yoongi pov.

Már egy hete itt van Kookie és lehet, csak egy picit ragaszkodik hozzám. Na jó nélkülem nem mer sehova menni hiába van mellette Jin vagy akár Nam vagy bárki ő pánikol és retteg. Először nem volt nagy baj mert csak egy órára mentem el, de mióta vannak itt kóborló alfák azóta 3-4 órát is odavagyok. Ma van az egyetlen nap, hogy itthonmaradhatok mivel Kook olyan szinten retteg, hogy azt ők nem tudják kezelni már. Hablatyoltak valami olyat, hogy át mondogatja, hogy itt van és őt akarja. Most jelenleg Jinnél van, de most fogok értemenni. Egy fél órára laknak tőlünk tehát gyors elugrok hozzájuk majd hazamegyünk és alszunk egy nagyot mert én 3 napja nem aludtam. El indultam Jinékhez, de mikor odértem jesszus, hogy nézett ki az a kettő. Beesett szemek, görnyedt járás ásitások sorozata, egyszóval totál kivannak.
-Megjött a meg váltó-sóhajtott fel megkönnyebülve Jin.
-Na jó oké ennyire rossz? - húztam fel szemöldököm.
-Gyere és meglátod-vezetet el gondolom Kook szobájába ahol egy magzatpózban motyogó Kookot véltem felfedezni.
-Hat ennyire rossz-sóhajt Jin mire Kookie a hang irányába fordítja a fejét. Bólintok egyet és odalépve Kookhoz ülök le mellé majd ölembe rakom.
-Szia krapek! - simító oldalára.
-Yoongi!-bújt mellkasomba-M-miért nem jöttél hozzám haza? Miért kellett Jinéknél lennem? - hat igen nem nagyon osztottam meg vele.
-Tudod Kookie idegen alfák járkálnak a falka közelébe és nekem is mennem kellett járöröni és 3 napja nem is voltam otthon így nem tudtam volna vigyázni rád és egyedül meg nem maradhatsz otthon ezt te is tudod-pusziltam orrára.
-Akkor tényleg őt érzem..... - motyogja halkan. Én és a már Namjin páros egymásra néztünk majd vissza Kookra.
-Kookie kit érzel? Ismered ezt az illatot? - vettem elő azt a zacskót a zsebemből amelyben egy pulcsidarab volt amit egy alfa hagyott el a környéken. Lassan megszagolta és ijedten ugrott hátra.
-E-ez ő! - remegett.
-Mond Kookie ki azaz ő-rakom el a zacskóba ruhadarabot és Namnak passzoltam.
-Chanyeol, Park Chanyeol-egész teste hófehér volt és lassan motyogott.
-Ki az a Chanyeol? - nézek körbe.

Chanyeol pov.

Park Chanyeol vagyok, Jungkook nagybátyja. Mindenki mérges rám és panaszkodnak, hogy minek adtam árvaházba blabla. Nem arról van szó, hogy nem szeretem vagy ilyesmi, de nem voltam akkor olyan helyzetbe, hogy velem jöjjön. Egy rossz dologba voltam benne és, hát ez nem olyan, hogy mellette Kookiera is tudtam volna vigyázni. Meg hát lehet meghalt volna amit mégjobban nem akartam. Mint megtudtam Jungkookot kidobták   csak egy a baj. Egy falkával van és, hát, hogy is mondjam nem nagyon szeretik szerintem a látogatókat. Területükre nem megyek be, de a veszélyt fenyegető alfákat megöltem. Három napja vagyok itt és hát nyolcszor keveredtem támadásban ebből nyolcat megöltem egy 2 maradt életben ( Mivel nem egyedül mentek az illetők). Tudom jól, hogy Kook nem bocsát majd meg nekem, de nem tehetek mást meg kell próbálnom. Ma elmegyek és megkeresem az alfahímet.

Namjoon pov

Pár napja halott alfákat és béták át találunk a területünk mellett ami egyszerre nyugtat meg és ijeszt meg. Ma én is megyek járőrözni mert hát Yoon nem megy ma.
-Elmentem! - indultam el kifelé. Egyből elindultam a határainak felé mikoris egy idegen alfát vettem észre hirtelen elé ugrottam és rámorogtam mire csak lehajtotta fejét és emberré változott. Követtem példáját.
-Mi én segíthetek? - mondtam a szigorú hangom elővéve.
-Az alfahímet keresem! - hangja alapján nincs rossz szándéka.
-Én vagyok az gyere-kezdtem el irodám felé vezetni. Mikor bementünk az épületbe egy meglepett Yoonnal és egy ijedt Kookal találtam magam szembe.
-Jimin vigyázz Kookra?! - adta oda Jiminnel Kookot.

Chanyeol pov.

Mikor megláttam Kook ijedt arcát összeszorúlt a szívem. A két alfa bevezetett egy kis irodába és leültetek a székre. Bár az alacsonyabb mintha ismerős lenne, de nem tudom honnan
-Tehát miért vagy itt? - szólalt meg az alfahím.
-Huuu... Tehát ne szakítsatok félbe kérlek-bólintanak-Jungkook nagybátyja vagyok, tudom, hogy tudjátok, hogy árvaházba raktam, de volt indokok rá és hát jah beszélni szeretnék vele-hajtom le fejemet.
-Park Chanyeol ugye? - kérdezi az alacsonyabb. Komolyan olyan ismerős, de nem ez most a fontos!
-Igen én vagyok az-sóhajtottam.
-Nem fogod bántani megint ugye? - sóhajt fel a magasabbak.
-Nem akarom e snem is tehetem, nincs hozzá jogom-kuncogok fájdalmasan.
-Figyelj beszélhetsz vele, de csak akkor, ha Yoongi is ott van-mutat (mint kiderült) Yoongira. Hallottam már ezt a nevet!! De kitől és miért?
-Köszönöm öhh..... - bakarom tarkóm zavartan.
-Namjoon-ráz kezét velem.
-Köszönöm Namjoon! - mosolygok rá.
-Pillanat és jövünk Kookkal- vereget válba Yoongi. Nem kellett olyan sokat várnom bejöttek Kookék. Kook cukin csimpaszkodott  Yoongiba, de mikor  gondolom megérezte menta illatom ijedten bújt Yoongi nyakába.
-Yoongi itt van ő?! - hallom meg halk mégis hangos kérdését.
-Igen Baba itt van, de nyugi csak beszélni szeretne veled jó? - kicsit hezitált, de bólintott. Leültek a fotelba majd egy rövid kínos csend után megszólalatam.
-Szia Jungkook! - sóhajtottam mosolyogva.
- He-ello-remeg meg hangja.
-Nem akarlak bántani meg hát esélyem se lenne rá-mosolygok Yoongira aki védelmezőn karolja át Kookiet- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy iszonyúan sajnálom, hogy ott kellett lenned és nem lehettél velem, tudom nem mentség, de akkor sem akartam, hogy nagyobb bajod essen-sóhajtok fáradtan és lahangoltan. Jungkook valamit sugott Yoongi fülébe majd egy puszit nyomott arcára ami megmosolyogtatott .
-Na khm....Miért nem tudtad magadhoz venni Kookot? - módja zavarba jőve.
-Nem voltak azok az éveim nagyon legálisak sok téren-vakartam tarkón-Nem akartam, hogy belefoly bármilyen formában is ebbe a világba - sóhajtottan. Láttam Yoongi, hogy ő megérti, de most minden Kookon múlik.

Jungkook pov.

Bocsátsak meg neki vagy ne? Nem tudom nem nem nem nem nem nem ha megbocsátok neki akkor lehet megint eldob mint egy használt zsepit, mint egy eltört türöt vagy csak otthagytam mit kutya a szart, vagy macska az egér szemét, vagy mint ember a szemetét. Tehát na, értitek. Nemhiszem, hogy emlékszik e arra az estére. Egy éjszakát voltam nagybátyámmal aki aznap nagyoooon beitalozott valahol. Azon az estén kaptam pár lila foltot hasamra és lábamra, de mivel tudtam nem józan ebben a pillanatban másnap nem ejtettem senkinek szót, viszont emlékeimben ott él. Bár arcát nem láttam, de ki jutott volna be nagybátyához? Talán el kéne mondanom neki.
-Cahn emlékszel arra az estére amit nálad töltöttem?-kétdeztem remegve.
-Hát, igen lefektettelek és mentem aludni? Mert? - hangjából hallani, hogy nem érti mit szeretnék mondani. Bár már én én sem értem.
-Aznap nem el mentél inni?
-Nem, nem mentem sehova Kook csak meghívtak, de túl fáradt.......voltam- hangjban hallani az értetlenséget.
-Akkor ki volt az és te, ha aludtál, hogy nem keltél fel? - motyogta bár valószínűleg túl hangosan.
-Miért mi volt!?! - kérdezte egyszerre a két alfa.
-H-hát vala-ki m-megvert d-de a-akor nem t-te voltál-ha nem ő akkor ki ki volt az! Ki vertmeg?! Pár percig csend ült a szobában mikoris Chan megszólalt.
-Estefelé tudod voltál velem meg egy munkatársammal abba a kávézóba! Ahol érted az állításod szerint túl finom tortát! Ahol én meg egy capucinot ittam! Lehet, hogy altató volt benne?! Basszus tényleg, de hülye vagyok a szüleid miatt akarnak téged megölni!! Faszomba! Yoongi ezért voltál ismerős hát úgy én a Jeon falkába vagyok alfahím mivel Kook nem lhete blabla mindegy rólad is hallottam már a Min falka új vezérétől! Készülj fel Yoongi mivel téged akár és hát nem kíméletes csoda, hogy tudtam vele szövetséget kötni! - sóhajt fel gonterhelten Chan.
-A-akkor megakarják ölni Yoot? - ölelte szorosabban Yoont.
-Öhm....ha Yoongira gondolsz igen-
-Srácok valami Suho keresi Yoongi! - jön be Namjoon.
-Ő az!! ! El kell tünnöm ! Örülök, hogy találkoztam veled Kook majd még meglátogatlak egy szer, ha nem baj! - fogja meg kezem-Ha baj van nyugodtan hívjatok itt a telefonszámom tessék! - adta oda gondolom valamelyik alfának-Szia Kook vigyázz rá!! - és már hallom is, hogy kiugrott az ablakon és elfut. Kb egy száz kilóméterre állt meg vagy kétszáz nem tudom.
-Nem ment olyan messze miért? - mogyogom mikoris Yoo átrak a másik fotelba.
-Nam vigyázz rá! Én kimegyek- ijedten pattantam fel és mentem volna utánna, ha Nam nem állítana meg.
-Ez az ő harca Kook, az övé! - ölelt magához mire zokogva bújtam hozzá.