Monster

*4*

Hangos léptekre és ajtócsapódásra keltem, rögtön magam mellé pillantottam, és Liamet kerestem. Nem volt már mellettem, így rögtön az bejárati ajtóhoz rohantam, de abban a pillanatban lépett ki a fürdőből.

- Hálisten! Már azt hittem elmentél - mondtam majd elindultam a lépcső felé.

- Azt terveztem, csak rosszul lettem - mondta majd szemeivel a földet kezdte pásztázni.

- Oh, tényleg! Készítettem ki gyógyszert, mindjárt ide hozom - jutott eszembe, és irányt váltottam a konyha felé. Liam csak hallkan követett.

- Köszi! - Egy mosoly kíséretében át is nyújtottam neki, amit egy pohár vízzel rögtön be is vett.

- A... Azt hiszem én elindulok - mondta ki nehézkesen, és már indult is volna, mire én visszahúztam.

- Liam! - szóltam rá.

- Te is tudod, hogy ezt megkell beszéljük - mondtam neki majd elengedtem csuklóját. Liam könnyes szemmel fordult vissza felém. Utálom őt így látni, és most, hogy tudom, hogy miattam ilyen még rosszabb. Lassan magamhoz húztam és megöleltem, rögtön vissza ölelt és így sírt tovább.

- Harry én-én annyira sajnálom - mondta majd lassan elhúzódott. Szemei még mindig könnyeznek, és mérhetetlen szomorúság látszik az arcán.

- Beszéljük inkább át ezt - mondtam majd a kanapéra mutattam, hogy üljünk le. Liam nagy levegőt véve jött oda és velem szemben ült le, azonban fejét inkább másfelé fordította.

- Én nem akartam, hogy így tudd meg, sőt azt sem akartam, hogy megtudd - fakadt ki egy pár perc néma csend után Liam.

- De gondolom Niall elmondta, plusz elég egyértelmű. Beléd szerettem Harry. Miattad jöttem rá, hogy ki is vagyok. Először nem értettem, de mindig mikor láttalak, mikor hallottalak, hallottam ahogy nevetsz, az az érzés melegséggel töltött el. Később rájöttem, hogy ez részemről, sokkal több mint barátság, de tudtam, hogy részedről nem, ezért megpróbáltam elnyomni, de nem ment - mondta Liam ismét könnyek között. A végére én is könnyezni kezdtem, és nem tudtam mit is kéne mondanom.

- Sajnálom Liam! Sajnálom, hogy nem viszonzom az érzéseid, és ezzel fájdalmat okozok. De nagyon fontos vagy nekem, te vagy a legjobb barátom, szinte már a testvérem. - Itt már teljesen eltőrt bennem a mécses és sírni, zokogni kezdtem. Liammel percekig csak ültünk és sírtunk, mire nagy nehezen beszélni kezdett.

- Harry kérlek, megpróbálhatnánk ezt elfelejteni? Nem szeretnélek elveszíteni, nem bírnám elviselni, hogy az én hülyeségem miatt legyen vége a barátságunknak - mondta szipogva. Megpróbáltam én is lenyugodni egy kicsit, hogy beszélni tudjak. Jól esett, hogy nem szeretné megszakítani ezek után a kapcsolatot, de az is eszembe jutott, hogy mi lesz vele ezután. Biztos nem lehet neki könnyű, így, hogy nem szeretem viszont. Talán neki jobb lenne, ha nem kéne velem lennie.

-Biztos ezt akarod Liam? Mármint én nem szeretném, hogy még rosszabb legyen neked - szólaltam meg halkan.

- Igen ezt! - jelentette ki.

- Túl teszem majd magam rajta, de azon nem tenném, ha elveszítenélek - mondta majd át ült mellém és szorosan megölelt. Már így ültünk egy ideje mikor valaki eszeveszettűl csöngetni kezdett. Niall volt az, aki amint meglátott minket egy apró mosolyra húzta száját. Azonban mikor az is feltűnt neki, hogy mindketten kisírt szemekkel nézünk rá, ijedtében kicsit lesápadt.

- Liam jobban vagy? - Ment oda először hozzá, majd magához húzta. És oda súgta neki „Hiányoztál" elég közel voltam tehát hallottam, Liam szélesen mosolyogni kezdett és válaszolt „Te is nekem haver". Ezután Niall engem is üdvözölt majd beljebb invitáltam a kanapéra.

Most a konyhában vagyok és kávét csinálok, mivel azt hiszem ez most Liamre és rám is rám fér. Nem hallgatódzom, de mivel a konyha és a nappali nincs túl messze egymástól, hallkan hallani lehet miről beszélnek, legalábbis nagyjából. Ha jól értem Niall kifaggatja a tegnapról Liamet. Szerintem ezt jobb, ha ketten beszélik meg, inkább húzom még egy kicsit az időt a kávéval.

Már legalább tíz perce itt vagyok a konyhába szóval szerintem ideje visszamennem, a kávék, ha szerencsém van még nem hűltek ki. Liam és Niall már teljesen másról beszélnek szóval nyugodtan ültem le közéjük.

Legalább két órán át beszélgettünk, kiderült, hogy Niallnek van most egy barátnője Zora. Két hónapja vannak együtt, és Niall teljesen beleszeretett, állítása szerint Zora is nagyon szereti őt.

Délután Liam még maradt egy kicsit, néha egy picit kínos volt a helyzet, de ettől függetlenül minden olyan volt, mint régen. Anya és Gemma is haza ért már, kis vita után anya és Gemma között, mind a négyen a kanapéra ültünk beszélgetni. Gemma elmesélte, hogy milyen menő étterembe vitte a barátja anya pedig, hogy milyen fárasztó napja volt megint, és hogy mennyire kikészíti a főnöke.

****

Niall ma már otthon alszik, talán jobb is ez most így. Este még felhívott és megbeszéltük, hogy nálunk találkozunk a buli elött. Ez lesz a nyár első bulija, szóval nem szerettük volna kihagyni a történtek miatt. Furcsáltam, de egyben örültem is, hogy Liam megkérdezte elhívhatja-e Zaynt. Természetesen igent mondtam, és még gyorsan írtam Niallnek, hogyha gondolja ő is hozhatná a barátnőjét, legalább kicsit megismerjük. Nem vártam meg míg válaszol, telefonom az íróasztalomra tettem és lefeküdtem.