Az új szobalány(Alastor x OC)

Szív fájdalom

2hete az Rosei incidesnek,Alastorral azóta se beszélek.

Nem tudom mi ütött belém akkor talán...nem tudom.Rosszul esett hogy velem olyan csúnyán beszélt és Roseival pedig boldogan táncikált és úgy tett mintha semmi se történt volna.

Most inkább arra koncentrálok amit Angel csinál.Nem gondolná az ember milyen jó szakács,most is valamin szorgoskodik ebédre.

Mivel általában Alastor főz,én nem eszek belőle.

-Mostmár elmondod mit csinálsz,Ange?-Kérlelem újra.

Ő csak válla felett át rám néz és vigyorog egyet és vissza fordítja a figyelmét a főzésre.

-Ne kiváncsiskodj annyit,beby!Mindjárt kész!-Ki vesz egy tányért és le állítja a gáztűzhelyt.

Rá pakolja a kész ételeket a tányérra és elém rakja.

-Uhh,nagyon jól néz ki!-Ámulok el az ételen.-De mi ez?-

-Ez itt?Ohh,kostóld meg és meg tudod szivi.-Kacsint rám és le ül velem szemben.

El vágom a rántott húsnak kinéző ételt,sajt folyik ki belőle.
Rá szurom a villára,megfújva számba teszem.

OHH,ISTENEM!Ez valami isteni!

Sajtal és sonkával töltött rántott hús.A krumpli pürét és a francia salátát felismertem így azokat is (meg amúgy is)megkostolom

Ismerem ezeket az ételeket de még nem volt alkalmam kóstolni!

Angel 2hete csinálja nekem a reggelit,ebédet és vacsorát.És mindig Isteni finom!

Pillanatok allat behabzsolom az ételt és reménykedve nézek Angere.

-Igen,kapsz még.-Mosolyog,elveszi a tányért hogy újra töltse.

Angelnek van egy olyan oldala amit nekem szokott csak ki mutatni a Hotelben.

A gyengéd mosoly,a jó tanácsai,normális énjét nekem meg mutatja.

Ez hatalmas megtiszteltetés számomra.

Még egy adagot tesz le elém,ő vissza ül elém és várja hogy végezzek.

Angel szemszög

Nagyon jó érzés látni hogy ennyire szereti a főztöm.

Nagyon rég főztem másnak(vagy magamnak),mikor még éltem Mollynak csináltam.

Ő is ennyire szerette.Kicsit hasonlítanak.Vagyis csak ebben.

Nézem ahogy jó ízűen fogyasztja el az elé rakott ételeket,mint aki hetek óta nem evet.

Erről jut eszembe...

-Mondcsak beby.-Hívom fel a figyelmét,pont most fejezte be.-Hogy kerültél ide,a Pokolba?

Teszem fel óvatosan a kérdést,miközben elmosom a tányért.

-Öhm...a szüleim...nem igazán viselkedtek úgy....vagyis....igen...az apám...rá..rá vedt....hogy öl...oltsam ki ember..emberi életet...-Nagy nehezen elmondta,a könnyei akár a zápor eső kezdtek fólyni halvány szürke arcán.

Oda lépek mellé,fel húzom a székből és szorosan ölelem miközben ő halkan zokog.

Szegény lány....

-Hány éves voltál...-Talán nem kellet volna megkérdeznem,szorosabban kezd ölelni.

-Ta..talán 6 vagy 7..-Szipog.

Baszaki!Miféle ember képes ilyesmire?Az ártatlan lányát kényszeríti gyilkolásra?!Még hozzá egy 6évest?!

Hosszú percekig csak sír,és nem add alább.