Harry Potter oneshots

Perselus Piton x Reader

(T/N) -Te neved
(V/N) -Vezeték neved

A pincébe sétálgattál és igyekeztél minél halkabban lépkedni, nehogy valaki meghallja, hogy takarodó után a sötétben sétálsz.
Amikor Piton szobája előtt haladtál el, egy pillanatra elbambultál az ajtón. Hét év alatt rengetegszer megfordultál itt, és mindig is furcsának tartottad, hogy a professzor szobája lent van a pincébe, ahogyan azt is, hogy egy fiatal ex-halálfaló egy iskolában tanít.
Tovább akartál haladni, de ekkor hangos üvöltést, majd pedig pedig cifra káromkodást hallottál bentről. Szinte megfagyva álltál a szoba előtt, és mérlegelni kezdtél. Egyrészt nem akartad rátörni az ajtót, mivel nem tudnád megmagyarázni, mit kerestél pont itt, és pont most, valamint ki tudja mit csinál ott bent. Másrészt viszont vonzott a professzor, és tudni akartad mi történt.

Végül a logikus éned győzött, és nem mentél be, csak bámultad tovább az ajtót. A légzésed lassan visszaállt a normális állapotába, és már a szíved se kalapált úgy. Sóhajtva elfordítottad a tekinteted és tovább akartál menni, de ekkor hangos csörömpölést, és még több káromkodást hallottál az ajtó mögül. Ezúttal nem gondolkoztál, hanem hatalmas hévvel, szinte feltépted az ajtót, és rohantál be.

Odabent tömény füst kavargott, alig láttál valamit, azonban azt tisztán ki tudtad venni, hogy Piton rángatózik, és valamit mintha próbálna eloltani.

- Aguamenti - sikítottad, és a professzorra szegezted a pálcádat, amiből egy vízsugár tört ki. A férfi élesen kifújta a levegőt, és rád pillantott.

- Köszönöm, Miss (V/N) - nézett füstölgő talárjára Perselus.

Amikor a füst eltűnt, eléd tárult a szoba: a lombikok leverve, némelyik eltört, és tartalma a földre folyt.

- Csak egy kísérlet. Ez magának úgyis magas - mondta megelőzve a kérdésedet. Amit mondott az igaz volt, de lekezelő. Szúrósan néztél magad elé.

Tekinteted most a férfi kormos arcára vándorolt, majd fekete szemére, ami olyan hidegen meredt előre, hogy inkább ismét a padlót kezdted szuggerálni.

- Piton professzor talán... - a mondatot félbe hagytad, ugyanis nem tudtad hogyan is kellene megfogalmaznod. -Talán meg kéne nézni a sebeket a karján.

A férfi csak aprót bólintott, majd elkezte kigombolni az ingét. Az arcod rögtön sötétvörös árnyalatot öltött, és gyorsan félre kaptad a tekinteted. Nagy nehezen újra ránéztél. Az egész felsőtestén égési sérülések nyoma volt látható.

- Professzor, szólni kell valakinek, magának segítség kell - sutogtad rémülten.

- Miss (V/N). Nekem segítség kell, maga meg épp itt van.

- Mit kell tennem? - kérdezted egy kis hezitálás után.

- A sérüléseket... Bekenni, ezzel - azzal a kezedbe nyomott valami furcsa kenőcsöt.

Nagyot nyelve a kezedbe burítottál valamennyit az üveg tartalmából és finoman Piton vállára tetted a kezed, amitől ő fájdalmasan felszisszent. Az egész felső testén végigmaszíroztad a kenőcsöt, de amikor a bal alkarjához értél, megálltál a mozdulatban. A sötét jegyen nem mertél végigsimítani, de nem akartad, hogy erre rájöjjön. Azonban már késő volt.

- Akkor ezt már megoldom. Látom nem szívesen ér hozzá - azzal kivette a kezedből a kenőcsöt, de te rögtön visszavetted tőle.

- Nem Perselus, megcsinálom - amikor rájöttél, hogy szólítottad a tanárodat tágra nyíltak a szemeid, és sajnos valószínűleg Pitonnak is ugyanúgy feltűnt a dolog, mert kérdőn nézett rád.

- Én sajnálom Piton professzor - motyogtad, majd megfogtad a bal kezét, hogy az alkarját is bekenhesd.

- Köszönöm - suttogta, majd hosszan, és mélyen a szemedbe nézett, utána pedig az ajkaidat kezdte fixírozni.

Óvatosan közelebb lépett hozzád, mire te ösztönösen lehajtottad a fejed. Nem akartál a szemébe nézni, de ő felemelte a fejedet, és még közelebb lépett hozzád. Csak pár centi volt köztetek, aztán már annyi se.
A vállára raktad a kezed, ő pedig abban a pillanatban megszakította a csókotokat, és fájdalmas nyögést hallatott.

Zavartan lekaptad a kezed a válláról, utána pedig ő ismét megcsókolt.

- Mostmár mennie kéne a hálókörletébe (T/N) - elvigyorodtál, ahogy megjallottad, hogy a keresztneveden szólít.

- Jó éjszakát professzor úr - bólintottál, majd kiléptél az ajtón, és elindultál a halókörleted felé.

Itt lenne az első rész, remélem tetszik.