DÁTUM: 2021. 03. 10., SZERDA, 05:40
NÉV: KIM TAEHYUNG
KOR: 25
NEM: FÉRFI
NAP: 021.
Agyrázkódást kapott, és majdnem szétloccsantotta a saját koponyáját.
Az a nap volt a legrosszabb.
Az ágyban feküdt, a csuklója valamiért nehéz volt, a lába nem mozdult, de a szeme tágra nyíltan meredt a fekete falra.
Miért... Hogy lehet?
A csuklója leszorítva, a teste szinte kifeszítve, mégis úgy érezte, karjában tartja a merev testet. Könnyű volt, mindig is olyan könnyű volt, szinte fel tudta kapni, körbeforgatni, vagy a hátára venni.
De aznap könnyebb volt, mint korábban valaha is.
Talán mert a vére kifolyt, talán mert az élet elszállt, talán mert a test halott volt.
Érezte, ahogy az ujjai a merev húsra feszülnek, de közben emlékezett, hogy a hús az előbb még puha volt. Puha, majd merev, szépen lassan, míg a testet ki nem szakították a kezéből. Vagy ő engedte el? Vagy eltűnt magától? Talán sosem volt ott? Hova... hova lett?
A vér lucskos volt a térde alatt, a szaga csípte az orrát, de végig érezte a testet a kezében, az ölében.
Érezte, ahogy a melege kiszáll, ahogy az élet megdermed, ahogy a hideg beköltözik, és elfoglalja a meleg hűlt helyét, hogy merevre fagyassza, és kékre verje a valaha világos bőrt.
A test súlya húzta a kezét, megsimogatta az ujjait, ránehezedett a combjaira.
De hiszen kikötözve feküdt. Hogy érezhette, hogy a test ránehezedik? Hogy érezhette, hogy a karjában tartja?
Kérlek, kérlek, kérlek!
Lehunyta a szemét, megmozgatta a karját, az ujjait, a lábát, hogy eltűnjön a súly, eltűnjön a melegből hideggé fagyott test, a merev feszesség a testéről.
A karjában feküdt, a karjában még meleg volt, a karjában még puha volt a húsa.
Feszítette a szíjakat, de a test nem tűnt el, nem mozdult az övéről.
Rászorította az ujjait, érezte a kiömlő meleg vért, a felszakadt hús melegét, puha tapintását.
Ökölbeszorította a kezét, de még ott is érezte, ahogy a vére végigfolyik rajtuk, és a húsa puhává lesz az ujjbegyein.
Tépte, rángatta a szíjakat, rázta a lábát, hogy ledobja a testet, de a test ott maradt, és kezdett kihűlni.
Hallucináció.
YOU ARE READING
Elmejáték [BEFEJEZETT]
Fanfiction❝Miért, miért olyan ostobák az emberek, hogy akkor akarnak összerakni valamit, amikor tönkrement, és nem akkor vigyáznak rá, amikor még épségben van?❞ [Taegi]