Elmejáték [BEFEJEZETT]

9. fejezet

DÁTUM: 2021. 03. 28., VASÁRNAP, 00:15
NÉV: KIM TAEHYUNG
KOR: 25
NEM: FÉRFI
NAP: 040.

Sosem folytak a könnyei. Sosem sírt. Most már nem is fog.

– Te voltál az, Taehyung.

Tudom, tudom, tudom.

– Élvezted?

Nem, istenem, nem!

– Tetszett, hogy milyen puha volt a szétroncsolt húsom az ujjaidon?

Hallgass, kérlek, hallgass!

– Hallgassak? Hiszen már halott vagyok!

Sajnálom, sajnálom, sajnálom...

– A sajnálatoddal nem sokra megyek.

Kérlek...

– A te hibád. A te kezedet mocskolja a vérem. A te lelkeden szárad a halálom.

Ne, kérlek, ne...

– A saját két kezeddel öltél meg, Taehyung.

Nem, nem, nem, nem!

– Olyan könnyen vetted el az életemet, mintha semmi lett volna! Mintha semmit se jelentett volna.

Ez nem igaz, nem igaz! Kérlek, hallgass!

– Könnyű volt, igaz? Olyan becses az élet, mégis milyen könnyű elvenni! De visszaadni már nem tudtad, ugye? Pedig olyan erősen próbáltad! Nézd meg magad! Csak rombolni tudsz. Csak elvenni, de semmit sem adni. Megöltél, de nem tudtál visszahozni.

Nem akartam, nem akartam, hogy így legyen! Kérlek, hallgass!

– Akarat? Szerinted én meg akartam halni? Szerinted én azt akartam, hogy te ölj meg? Olyan álszent vagy! Én vagyok a halott, és te a gyilkos, mégis te könyörögsz nekem! Megbocsátást akarsz? Azt tőlem nem kapsz!

Kérlek, hyung, kérlek... Kérlek...

– Családom volt, munkám, egy húgom, és fényes jövőm lehetett volna! Még csak 29 voltam, az istenért! Véget vetettél mindennek, és mégis van bőr a képeden a bocsánatomért könyörögni? Tudod, mikor bocsájtanék meg? Ha követnél engem ide!

Az ágy nyikorgását szinte hallani lehetett a kamerákon keresztül. A rács visított, a fiú ordított, zihált, mint aki fuldoklik, és beszélt, könyörgött és könyörgött, és még többet könyörgött, és a hangja szinte beszűrődött az ajtókon, szinte a fülükben dübörgött. Elég volt egyszer hallani, és az embernek már akkor is a fülében dobolt, ha valójában csend volt. Rettenetes, gyomorforgató üvöltés egyenesen a téboly határáról, és első kézből láthatták.

– Uram, nem kellene már elmondanunk neki?

– Nem. Hadd higgye el még egy kicsit, hogy végzett velem.