Elmejáték [BEFEJEZETT]

2. fejezet

DÁTUM: 2021. 02. 20., SZOMBAT, 11:04
NÉV: KIM TAEHYUNG
KOR: 25
NEM: FÉRFI
NAP: 003.

Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!

Nem lehet. Nem lehet, nem lehet igaz!

Reszkető keze a hajába markolt a szálak fájtak, fájtak, fájtak, ahogy tépte őket. Az ajkába harapva küzdött a hányinger ellen, de hiába, hiába, hiába.

A gyomra kifacsarodott, a torka elszorult, és öklendezve a kezére támaszkodott.

A hányás szétloccsant a padlón, lecsorgott a szája sarkán, fel az orrán, vissza a szájába. Szúró fájdalom hasított a mellkasába, az öklendezés nem enyhült.

Biztosan a képek azok a fejében.

Vér, hús, szétroncsolt hús, egy felszakadt lélegzet, amit elsodort a süvítő szél.

A hányás felszökött a torkán, és bűzével hátba vágta. Loccsanás, köhögés, öklendezés.

Nem, nem, nem...

Ő nem... Ő soha...

A hús puha volt, lucskos, de puha, vastag, de puha, szakadt, de puha.

Öklendezett, a torka tűzben égett a fájdalomtól, a gyomra visítva, rugdosva követelte, hogy elég, elég, elég. Nem volt már mit kihánynia.

A húsa puha volt.

Artikulálatlan hörgés tépte tovább kaparó torkát, a keze kicsúszott alóla, nem bírt a súllyal.

Tagadás.

Elterült a hányásban, és nem mozdult.