Bloody Angel - Yoonmin FF.

Prológus 2.

16 évvel ezután...

Jimin izgatottan öltözködött. Fekete farmer, fehér ing, fekete nyakkendő és a kedvenc arany, félholdas medálú karkötője... Eljött a nap, amire oly' rég várt!

———————••••

Körülbelül egy éve a Big Hit Entertainment meghallgatást rendezett az énekelni szerető, és vállalkozó szellemű tizenéveseknek az új project-jük elindításához. Jelentkezhettek már gyakornokként tevékenykedők, de olyanok is, akik még sosem voltak a szakmában. Jiminnek a balett tanárja ajánlotta, hogy vegyen részt az eseményen, mert úgy gondolta, remek táncos válhatna belőle. A fiú sokáig gondolkodott, de mivel nagyon szeretett énekelni, és már rendelkezett sok ismerettel a zene iránt (ének tagozatos általános- és középiskolája révén), úgy döntött elindul a meghallgatáson. Szülei boldogan fogadták a hírt, miszerint fiuk énekes akar lenni. Hallották már gyönyörűen csengő hangját, és mindig bátorították, hogy később a zenével foglalkozzon. Nem volt kérdés, hogy beleegyezzenek. Igaz, aggódtak kicsit a gyakornoki időszak alatt, hogy hogy van a gyermekük, hogyan tanul, de mindig megnyugodtak, mikor hazaérve boldogan mesélte a jobbnál jobb jegyeket, és a jobbnál jobb élményeket, amik miatt mindig mosolygott. Gyakornoki hónapjai alatt szerzett pár barátot a táncórákon. Ide tartozott a kínai származású Jia Yi és Im Nayeon is (aki - miután közölte a Big Hit, hogy csak fiú bandákat hoz létre - áttért a JYP-hez).

  Ők tartották benne a lelket, mikor a iskolában megalázták, vagy megbántották, mert a középsuliban nem voltak barátai.

  Hogy miért nem voltak? Ő maga sem tudta. Általánosban olyan könnyű volt haverokat szerezni... Emlékezett, a régi legjobb barátjával, Yujun-nal mindig együtt mentek mindenhová. A pár hónappal idősebb fiú a „szárnyai alá vette", védelmezte Jimint minden rossztól. Csak annyi volt a baj, hogy ennek a barátságnak a fontosságára túl későn jöttek rá...

  És bár még Yujun néha-néha felhívja, és egy-kétszer találkozgatnak, már nem igazán tartják a kapcsolatot, mindketten elvannak a saját életükkel.

———————••••

  Jimin leszaladt a kis apartman konyhájába.

- Anyu, nemsokára indulnom kell! - kiáltott vidáman. Nagyon várta már az eredményhirdetést. Vajon ő is tagja lesz az új idol csapatnak?

- Rendben kicsim, siess haza - a gesztenye barna hajú nő odalépett fia mellé, és szorosan átölelte. - És Jiminie csak hogy tudd: ha nem is vesznek fel a bandába, a mi szemünkben mindig egy csodálatos gyerek vagy!

- De anya, nem vagyok már gyerek - méltatlankodott nevetve Jimin, és viszonozta ölelését. Miután elváltak, gyorsan felkapta cipőjét és fekete bőrdzsekijét, felvette hátára a táskáját, megigazította orrán szemüvegét, majd nyomott egy puszit anyja arcára.

- Apa és Seo hazaér, mire visszajövök?

- Biztosan.

- Hát... akkor indulok! - nyitotta ki a bejárati ajtót.

- Sok sikert drágám - a nő szemében könnyek csillogtak. Büszke volt a fiára. Nagyon büszke...

  Jimin negyed óra múlva a Big Hit irodájához ért. Végignézett a magas épületen, de megtorpant. Oly' sok ideje várta már ezt a pillanatot. Amikor talán elismerik és példaértékűnek titulálják az eltelt gyakornoki hónapjai gyümölcsét.

- Gyerünk - sóhajtotta, majd belökte az ajtót. Ahogy belépett, egy óriási tér tárult szemei elé. Bőr fotelek, nagy szobanövények voltak szétszórva, egy-két újságos polccal az oldalukon. Igazán letisztult várakozó helyiség volt, Jiminnek nagyon tetszett.