Don't Stop [5SOS fanfic magyar]

Eighteen

-Cat!-kiabált bele a telefonba Cal amikor már vagy 40 perce nem jelentkezett,én pedig elveszettségemben inkább a seggemen maradtam és leültem az útpadkára-Itt vagyok a nemtom' hol...Olyasmi mint a képeken,de nem látlak sehol.-valaki hangját hallottam a háttérben

-Van veled valaki?-húztam össze a szemeim imádkozva hogy ne Luke legyen

-Ja.A neve Peter.Helyi csávó,gondoltam segíthet.Te hallod,kiderült hogy itt az utcák szinte ugyan olyanok.Azt mondja kell valami ami kicsit egyedibb és elvezet hozzád.-mélyet sóhajtottam és reménykedtem benne hogy ez a Peter elég józan ahoz hogy beazonosítson

-Az a sárga ház?-kérdeztem félve

-Itt is van sárga ház.-sóhajtott ingerülten-Tudod,a sárga nem valami egyedi szín.Nincs esetleg lila vagy zöld?

-Keresek valamit.-hajtottam le a fejem.Úgy éreztem magam mintha a sivatagban tévedtem volna el.Minden homokszem egyforma,a szél miatt pedig a dűnék is folyamatosan változtatják helyzetüket.Esélytelen hogy megtalálnak-És a helymeghatározó?

-Össze van zavarodva a telefonod.Ausztráliát írta ki.

-Nagyszerű!Keresek tovább.

-Oké.-szinte láttam ahogy idegesen bólogat-És Cat...

-Igen?-kérdeztem ismét a sírás határán

-Ne pánikolj.Megtalállak.

-Siess.-húnytam le a szemem.Calum letette,én pedig ismét körbenéztem már vagy úgy az ezredik alkalommal,hátha van valami,ami Calt a nyomomra vezethetné.Nem igazán tudtam mit is keresek.Lefotóztam egy ronda zöld kerítést,egy hatalmas bokrot,aztán...egy eldugodt házon megtaláltam az utca nevét.Siker!Azonnal hívtam Calumot

-Nem kaptam meg a képeket.-vette fel

-Nem is kell.-ráztam meg a fejem gyorsan hogy minél előbb a lényegre térhessek-Megvan az utca neve.Clark Ave

-Nagyszerű!-kiáltott fel,én pedig majdnem megsüketültem.Még hallottam ahogy továbbítja az információkat Peternek,aztán letette.Kábé 20 percet vártam mire megláttam őket a sarkon befordulni.Rohanva  siettem oda hozzájuk,aztán Calum nyakába ugrottam

-Istenem!-ölteltem át szorosan-Köszönöm!

-Nyugi szöszi.-símogatta meg a hátam-Tudod hogy mindig megtalállak.-ez igaz.Sokszor tévedtem el Adalaide-ben is amikor családdal mentünk nyaralni.Sosem volt valami jó tájékozódó képességem,de mindig Calumot hívtam aki mindig rámtalált

-Cat,ő itt Peter.-mutatott az alacsony,kigyúrt srácra amikor lebomlottam róla

-Nem tudod most milyen hálás vagyok hogy létezel.-ráztam kezet vele mire elnevette magát

-Örülök hogy segíthettem.-mosolygott-Peter Alexander-Bower.

-Cat Lewin.-mosolyogtam vissza majd Cal felé fordultam-A többiek...

-Észre sem vették hogy eltűntünk.-kucogott

-Még jobb.-csettintettem a nyelvemmel

***

A zene továbbra is bömbölt valamelyik kocsiból,mindenki táncolt,és valószínű kétszer olyan részegek voltak mint amikor eltűntem.Sehol nem láttam a többieket,de a szemeim annyira ki voltak sírva,valószínű kócos is voltam,jobb is hogy nem jöttek szembe velem mert akkor kezdődött volna a faggatózás.És akkor lebukok

-Nem vagy fáradt?-fogta meg a vállam Cal.Peter még mindig mellettünk állt és ritmusra dobolt a lábával a még meleg LA-i homokban

-Csak egy kicsit.De maradok.-túrtam bele a hajamba-Hogy nézek ki?-fordutam felé.Jó hogy Cal tudta mire értem,és nem nézett hülyének hogy ilyeneket kérdezek.A 14 év barátság az 14 év barátság.Már azt is tudtuk hogy érzi magát a másik,csak egy pislogásból.Óvatosan hogy ne nyúljon a szemembe,letörölte a hüvelykujjával az elkenődött sminket,majd ujjaival átfésülte a hajam