Don't Stop [5SOS fanfic magyar]

Seven

-Orlando eberek!-futott Mike a vállán a táskákkal,amiben az üveget minden egyes megmozdulásánál összekoccantak

-Ne égess már minket!-böktem az oldalába,amitől automatikusan összerándult és majdnem leejtette a táskát

-Ne bökdöss.-húzta fel az orrát,majd megálltunk,mivel a többiek jóval lemaradtak mögöttünk és valamiről beszélgettek amit mi nem hallottunk tisztán

-Na Calum.Ma te vagy a soros.-tettem csípőre a kezem.Az idő már délután négy felé járt,de a hőség nem múlt.Sőt,egyre inkább úgy éreztük hogy melegebb van mint a nap többi részénAlig hagytuk ott a tengerpartot máris hiányozni kezdett mindenkinek,de tovább kellett mennünk ha nem akartunk eltérni a tervtől.Mivel kocsink nem volt,sem pénzünk,kénytelenek voltunk stoppal menni,ami elég nagy vállalkozásnak tűnik most,hogy már itt vagyunk.Otthonról csak vállrángatva gondoltunk erre az egészre,valahogy úgy hogy:,,Akkor stoppal megyünk.Gyerekjáték lesz." De az a helyzet,hogy a valóságban az egész sokkal bonyolultabb,mint azt az ember képzeli.Cal duzzogva,de kitette a hüvelykujját a közeledő kocsi elé,ami simán tovább ment

-Még csak nem is lassított!-dühöngött Cal,és ledobta a sporttáskáját

-Nyugi van már.-nevetett Ash.Cal néha idegbetegeskedik.Ezt megszoktuk,csak nem toleráltuk.

-Na majd én.-mutatott magára Mike,és lestoppolt egy közeledő lakókocsit.Már azt hittük ez is tovább megy,amikor megállt.Gyorsan felkapkodtuk a cuccainkat a földről,és futva indultunk a lakóbusz felé.Egy 30 körüli nő nyitotta ki nekünk az ajót

-Merre mentek?-kérdezte amikor felszálltunk.A busz hatalmas volt,rendes konyhával,konyhaasztallal,kanapéval,és hátul hálószobával.A kanapén két gyerek ült,és nyomkodták a telefonjaikat.A sofőr egy férfi volt.Bizonyára egy család voltak

-Orlando.-feleltem,mert a fiúk teljesen sokkos állapotba kerültek a busztól.Igaz,a parketta kicsit túlzásnak tűnt,de azért mindegyikünknek tetszett

-Nos,Clewiston-ig el tudunk titeket vinni.Mi oda tartunk.-szólt a férfi a volán mögül.Mindannyiunk rekordsebességgel vette elő a telefonját,és keresgélni kezdtünk,hogy vajon milyen messze van ez Orlando-tól

-Remek lesz,köszönjük.-szólalt meg először Mike.Az út körülbelül másfél órás volt,tehát 6 óra felé oda is érünt Clewiston-ba

-Üljetek le nyugodtan.-mosolygott ránk a nő,mi pedig befurakodtunk a konyhaasztalhoz,ami négyszög alakú volt,körülötte egybeszékekkel.Alig fértem el,mert Cal elterpeszkedett

-Cal.-suttogtam-Húzd már összébb magad.Nem férek el.

-Bocs.-motyogta,és összezárta a lábait.Tipikus srác ülés,amikor szétterpesztett lábakkal ülnek le,emiatt nem lehet normálisan elférni tőlük.

-Sütit?-tett le elénk a nő egy tálcát tele valami csokis süti félével.Nem akartuk megbántani,mivel felvettek minket,ezért vettünk egyet-egyet.Pedig elég furán nézett ki-Nyaralni mentek?

-Igen.-harapott a sütiébe Mike,a legbevállalósabb.Ránkmosolygott,ami azt jelentette hogy nem olyan rossz ez a süti,majd mindannyian beleharaptunk.Tömör csokis volt,olyasmi mint a brownie.Finom-Amerikai turnén vagyunk.Vagyis...szeretnénk bejárni a nevezetesebb városokat.

-Ez remek.-csapta össze a tenyerét-Öt kis barát,akik bejárják Amerikát.Ez remek ötlet.

-Igen,szerintünk is.-mosolygott Ash gúnyosan,de Luke rátaposott a lábára,amitől ő nagyot ugrott,majd rögtön más arckifejezést vett fel.Szerencsére a nő nem vette észre

-Hosszú út áll előttetek.-mosolygott kedvesen

-Szeretjük a kihívásokat.-mondta Luke

-Igen.-csatlakoztam a beszélgetésbe.Nem igazán szerettem,ha nem szólalhatok meg-Tudja,ez az utolsó közös nyarunk,mielőtt szétszóródunk a suli után,ezért szerettünk volna részt venni együtt egy utolsó nagy nyaraláson.