A nevem Luna Solder. 18 éves vagyok és már nem járhatok iskolába Apám miatt. Nagy drogfüggő és hatalmas adósságokat csinál a drog miatt. Négy éves voltam amikor Anyukám meghalt TBC.-ben. Apám nevelt engem és a bátyám. Ő most a katonaságnál van,de a...
Minden eszembe jutott. Apa a szemem előtt halt meg,és az a fiú akiben kezdtem megbízni és kezdtem megszeretni,ő ölte meg. És most akaratom ellenére is hozzá kell mennem. Egyszer csak gondoltam és kimentem,a folyosó üres volt. Elindultam egy szimpatikus irámyba. Az első ajtón amit láttam bementem. Nem tudom miért. Csak úgy bementem. Egy iroda volt. Gyanítom,hogy Andyé. Az író asztalához sétáltam és megakadt a szemem egy aktán. Én voltam benne és az egész életem leírva a születésemtől kezdve egészen tegnapig. Anya halála is benne volt. Amikor a halála okát elolvastam kikerekedtek a szemeim. Azt írták,hogy az ellenséges maffiafőnök ölte meg egy végzetes lövéssel. Én abban a hitben nőttem fel,hogy Anyának semmi köze ezekhez a dolgokhoz és csak Apa van benne. Sőt a halála okáról is hazudtak. Egyszer csak Andy tegnapi sofőre lépett be. Kicsit elkezdtem félni. Ugyanis így jött be:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Kicsit tartottam tőle mikor felém sétált. -Ejnye! A Főnök irodájában kutakodunk? Csúnya dolog-mondta úgy mintha egy ötévessel beszélne. Eléléptem és a szemébe néztem karbatett kézzel. -Először,ha mégegyszer ilyen hangnemben szólsz hozzám kitépem a torkod!-mondtam neki komolyan dühösen nézve a szemébe,amitől kicsit másképp nézett rám,úgy is mondhatom kicsit ilyedten-Másodszor,ha már egyszer hozzá kell mennem had én döntsem el mit csinálok az istenverte irodájában!-kezdtem a végére emelni a hangom. Kicsit kiakasztott. Amikor a mondandóm végére értem,tapsolva lépett be Andy. -Az,te most kimehetsz. Nézd meg a másikat...-nem tudta folytatni mert közbe vágtam. -Alya. A neve Alya, nem "a másik"!-néztem rá dühösen és gyűlöletet sugározva. A srác csak bólintott és kiment. Andy felém kezdett sétálni. Én meg az asztala mögé léptem. El akart indulni jobbra de én is léptem hogy minnél távolabb legyek tőle. Ezzel csak az volt a baj,hogy a kis fogócskánk és egy jól irányzott mozdulattal felugrott az asztala közepére. Elkezdett felém jönni. Én fogtam magam és kirohantam. Épp elértem a lépcsőt mikor felkapott, megpörgetett a legőben és elkezdet csikizni. A lépcső tetejéről kiabáltam nevetve Alyanak. Előlépett a nappaliból és ránknézve nevetni kezdett.
