𝙃𝙮𝙗𝙧𝙞𝙙? /𝙏𝙖𝙚𝙂𝙪𝙠/ ~Befejezett~

◾️46▫️

Jungkook szemszöge

- Bassza meg, Yoongi! Miért nem szóltál, hogy nem írtam Taenek?!- lettem ideges, amint belegondoltam, hogy tényleg elfelejtettem írni, az estém másik főszereplőjének. Sugához is nem rég szaladtam át, hogy jó-e a ruha, amit felvettem.

- Honnan tudtam volna, hogy olyan hülye vagy, hogy nem szólsz neki mikor találkozzatok? De szerintem kösd fel a gatyád, mert Jiminék ott vannak Taehyungnál. Eléggé idegbeteg fejeket írt nekem.- húzta el a száját bátor barátom. Bár megértem, hiszen ha párjaink idegesek elszabadul a pokol. Senkinek sem kívánom, hogy megtapasztalja azt a fajta félelmet, amit akkor érzünk.

-Jó nem érdekel, inkább mostmár megyek. Szevasz haver.- intettem egyik kezemmel miközben már rohantam is ki házából, hogy kocsimba tudjak pattanni, és örültek módjára száguldjak Taeért.

***

A házhoz érve, a motort nem leállítva szálltam ki az autóból és futottam a házhoz, majd a csengőt egyből meg is nyomtam. Féltem. Féltem, hogy nagyon megharagudott és cseszhetem az egészet, amiért eddig küzdöttem... sőt küzdöttünk... hiszen már nem csak ő és én vagyunk, hanem mi. Reménykedtem, hogy Taehyung fogja kinyitni az ajtót, és nem valamelyik dühös barátja. Egyszer az életben meghallgatott az imám és ő tárta szélesre előttem a falapot. Szemeim egyből az övékét kereste, majd amikor megtalálta őket, karját megfogva magamhoz rántottam. Majd meglepődöttségét kihasználva ajkaira tapadtam. Ahogy a puha párnák az enyémhez értek, szemeim lecsukódtak a mennyei érzésre és másra már nem is tudtam gondolni. Csak rá. Itt van előttem, és éppen ízlelem megunhatatlan ajkait, amik akár úgy hatnak rám, mint a drog. Főleg, amikor megérzem, hogy ő is beleszáll a "kisjátékba". Érzem, hogy mindkét karját nyakamba rakja és egyre közelebb húz magához, amire belemosolygok a csókba. Aranyosan próbálja tudtomra adni, hogy ő többet akar. Nyelve hegyét kidugva szájából nyalja meg alsó ajkam bejutást kérve, amit egyből meg is adok neki. Mikor nyelveink egymáshoz érnek, elveszítem a fejem. Beljebb tolva őt a házba, a falnak nyomom és ott támaszkodok meg egyik kezemmel, a másikat pedig arcára vezetem. Viszont nem hagyom sokáig, hogy ő irányításon, tudja csak, hogy ki a főnök. Mikor levegőm már teljesen elfogyott, kisebb puszikkal válok el szerelmemtől és homlokomat az övének döntöttem.

- Akkor már nem haragszol rám, igaz?- kuncogtam, fél arcomra csábos mosolyt varázsoltam, mire vállba ütött.

- Egy állat vagy.- nevetett fel ő is. Szemeimet kinyitva egyből arcára vezettem tekintetemet, amire nagyot dobbant a szívem. Kipirultan, oldalra döntött fejjel, csillogó szemekkel nézett rám, miközben szája szélén kettőnk nyála volt. Hirtelen hajoltam oda, és nyaltam le.- Szerencséd van, hogy már elmentek Jiminék, mert ha ezt meglátták volna, elvernek. De azért örülök, hogy útközben nem felejtettél el idejönni.- forgatta meg szemeit.

- Tényleg nagyon sajnálom Tae. Nagyon rosszul jött ki, amit írtam. Nagyon izgultam a mai nap miatt és egész végig abban a hittben voltam, hogy már lebeszéltük mikor jövök érted. Nézz rám, egész nap ezen a ruhán gondolkoztam,- léptem tőle távolabb, hogy át tudjon pásztázni szemeivel- na meg persze a hajamon.- mutattam fel az említett részre.

- Nem volt hiába.- nyalta meg ajkait, majd az alsót be is harapta, mire piszkos gondolataim támadtak. Úgy érzem inkább el kéne indulnunk mielőtt valami rossz dolgot teszek vele. Bár, biztos élvezné...

Folytatás...