Avengers Ship Oneshots (Kérést Elfogadok)

Winterfalcon ~1

xNoemyxx kérésére készült remélem tetszik, mindekinek jó olvasást.

[Bucky szemszöge]

Nem tudom eldönteni, hogy melyik érzelem erősebben bennem. A harag vagy az öröm vagy a bánat. Boldog vagyok, mert Steve végre boldog. Dühös vagyok, mert itt hagyottam engem egy olyan időben, amit nem ismerek. Szomorú pedig azért vagyok, mert nincs senkim, aki segítene nekem. Újabb üveg Whiskyt ürítettem ki teljesen feleslegesen, hisz nem tudok berúgni. Wilson -isten tudja mi okból- segített találni egy lakást Washingtonban. Folyton rémálmokból ébredek így, már nem is szoktam nagyon aludni. Wilson folyton be akar jönni, dumálni szerinte ez jót tenne nekem. Egyszer csak nyílt az ajtóm és egy elég ideges Sólyom lépett be. Megforgattam a szemeimet és kinyitottam egy újabb üveg alkoholt.

– Na jó Barnes, ezt be kell!

– Minek? Kinek lesz, jó, hogy befejezem?

– Magadnak! A világnak! – Humortalanul felnevettem.

– Annak a világnak, aki holtan akar látni? Kösz, de inkább maradok ennél itt. – Mutattam fel az üveget, majd jól meghúztam. Wilson mély levegőt vett és kikapta a kezemből az üveget.

– Ugye tudod, hogy a Kapitány nem csak téged hagyott itt? – Megfeszítettem az állkapcsomat. – Azzal, hogy egésznap itt bent iszol nem fog visszajönni. Nem fogsz mást csinálni csak elpazarold azt a második esélyt, amit megkaptunk.

– Miféle második esély Wilson?

– Csak nem elittad már ilyen hamar az eszed? Ha nem emlékeznél kétszer is megküzdöttünk ugyan azzal az űrlénnyel!

– Nagyon is jól emlékszem és arra is, hogy Steve emiatt hagyott itt!

– Igen itt hagyott, de nem vagy egyedül Bucky! Itt vagyok! Segítek! Csak engedd meg, kérlek. – Elveszettnek tűnt és látszott rajta, hogy aggódik. Mély levegőt vettem, felálltam és kivettem a kezéből az üveget. Besétáltam a konyhába és a kukába hajítottam, döbbenten tátotta el a száját, majd elkezdett nevetni.

– És én még azt hittem, hogy a Kapitány kiismerhetetlen. – Szélesen elvigyorodtam, megvontam a vállamat.

– Sok minden van, amit nem tudsz rólam Wilson.

– Ó igen, mint például?

– Olvastam a Gyűrűk Urát, mikor először kijött 1937-ben. – Mondtam egyszerűen, mire felvonta, mind két szemöldökét.

– Na ezt nem néztem volna ki belőled. Mondanám azt, hogy ismerjük meg egymást egy ital mellett, de úgy örülök, hogy abba hagytad az ivást. – Felnevettem, közelebb léptem hozzá.

– Vacsorához nekem jó a kóla is. – Mondtam neki halkan.

– Holnap este nyolc?

– Már várom, Wilson. – Elléptem mellette, mire elkapta a karom és közel húzott magához.

– Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. – Puszit nyomott a szám szélére. – Jó éjt Barnes, akkor holnap. – Majd egyszerűen kisétált az ajtón, nagyokat pislogva mentem el aludni.