I'm a fucking monster [Zayn Malik Fanfiction]

13 Part

AMY DEAD

Amint leszálltunk a motorrol egy pofonnal indítottam.

- Miért nem tudsz békén hagyni? - megrökönyödve nézz rám, majd elmosolyodik.

- Mert szeretlek! - öszinte.

- és akkor is szerettél mikor felvetted a baszásunkat? Vagy akkor mikor megmutattad azt? Nem hiszem és tudod mi van, Malik? Én szerettelek tisza szívből, sőt ami poén az imcidens után még mindig szeretlek. De átbasztál úgy, jobban mondva, azelőtt mielőtt betutadtam volna neked mutatni azt az én akitől félnek az emberek! Akitől mindenióki menekül, mert egy szociopata. Aki néha - gyakran - elveszti a kontrollt a saját teste felet. Más veszi át...És nem számít már, hogy mit érzek az illető iránt..- eközben egyre közelebb mentem, és ujjaimkat összekulcsolva néztem mélyen barna íriszeibe. - az illetőt hatalmas kínok között öli meg a bennem lakozó démon, aki addig nem nyugszik még neg nem kapja azt amit akar.

- És mit akar? - szemeiben rettegést láttok, ami miatt kegszívesebben sírnék, de már késő.

- Téged...holtan.

************************************

- Szóval most meg fogsz ölni? - le van bilincselve. A székhez van kötve és szemeiből csak néha folyik ki könnycsepp. Vele szembe ülök felhúzott lábbal, a térdemen pihentetve a kezembe nyugszó fegyvert, hátamat pedig a hideg vas ajtó tartja meg.

- Zayn, hidd el ha választhatnék elengednélek és soha nem találkozunk többé, de....- lesüttöm szemeimet, nem bírom kimondani.

- De nem lehet. Most én teszem fel a kérdést, szerettél te valaha? - felnézzek szemeine és láttom a csalódottságot.

- Még mindig szeretlek. - szárazon ejtem ki és mintha ezer könny marná a szeme, de tudom, hogy nem. Nem tudok sírni.

- Én meg elhiszem, ahogy te is. - a gúny érezhető hangjába, mire felröhögök.

- Azt kell mondjam, hogy te vagy az egyetlen olyan ember aki után szívesen ölném meg magam. Ha megöllek én is fejbe lövöm magam és legalább a gyilkoságok is megszűnnének és nekem sem lenne nap, mint nap öngyilkossági kísérletek. - "Miről csicseregsz. Aranybogár?"

- Nem tennéd meg! - mondja rekedtes hangon.

- Mi van ha mégis? Zayn választhsttam. Agy így öllek meg szemtől szembe vagy kínok között. Ott az a szekrény.- mutattok a kis páncél szekrényre. - Abba több ezer

fiúnak a csont porja van. Egyiket sem szerettem, egyik után sem mentem. De érted megtenném. - mélyen nézzek utoljára szemeibe.

- Nem lehet tõle megszabadulni? - kérdezi rekedtesen. Felállok és lassan indulol el hozzá. Megállok előtte és sípolva fújjom ki a levegő.

- Ha akarnék sem tudnék. - majd képszakadás történik és csak annyira emlékszem Zaynnel egyszerre mondjuk ki a legfontosabb szót. "SZERETLEK!"