I'm a fucking monster [Zayn Malik Fanfiction]

10 Part

AMY DEAD

Miután megvolt a szülinapom - tele élvezetekkel - eljött a suli is. Még mindig utálom. Viszont ha tudtam volna, hogy a sulinál sokkal, de sokkal rosszabb dolog történik majd. Egy fekete felvállas felsőt választottam, meg egy fekete farit és egy tornacipőt. Egy fekete pulóvert kaptam még magamra, majd mentem elindultam a suliba. Kocsival kellett közlekednem, mert az eső szakadt mintha dézsából öntenék. Viszont ez cseppet sem kedvezett nekem főleg akkor mikor dugóba keverdtem. Mérgesen csaptam egyet a kormányra, majd írtam Zaynnek, hogy ne várjon rám. Igazam volt. 8 után sikerült elindulnom és fél kilencre meg is érkeztem. Zayn viszont ott állt a bejárat előtt, ahol nem éri eső és mélyet szívott a cigijéből.

- Hé, Szépfiú! Meg nem mondtam, hogy ne várj meg? - kérdezem puszit nyomva szájára, majd én is előkeressem a cigim és rágyújtottok.

- Tudom, de beszélnünk kell! Azt hiszem nagyon nagy hülyeséget műveltem! - mondja, mire furcsán nézzek rá. Ekkor a csengő kezd el kolompolni és mintha a vészjelző indulna be nálam szól, hogy menjek innen.

- Mit csináltál, Malik? - nyomom el a csikket és hátralépek egyet pont valaki karjaiba.

- Mi van cica? Velem is akarsz egy durva menetett? Láttam ám a videót és mint ne mondjak! Jobb vagy mint képzeltem! - érdes hangja eljut a fejembe és kitépem magam közüle és megállok a bejárattal szembe, a két srác közé.

- Miről beszélsz? Milyen videó? - kérdezem zavartan.

- Nem mondta volna a te lovagod? Felvette ahogy szexeltek, de sajnos csak a falnál lévőt. A többit vagy nem merte megmutatni vagy tényleg nem vette fel! - vesz elő egy cigit és rágyújt. A szemem elkerekedve keresi a barna szemeket, ami azt mondja ez mind hazugság, de csak kócos haját láttom. A fülembe dobogó vér, és a darabokra törő szívem adja tudtára pofára lettem ejtve. "Mit is mondtam, Aranyom? Hogy ne bízz benne? Enged szabadjára a benned feszengő dühöt és bántsd!" Kösz...Jó tanács, de még ő képes engem bátani én nem. Én tényleg beleszerettem, ő pedig tényleg átbaszott. Viszont hiába gondolom ezeket, a testemet nem én írányítom. Érzem, hogy ereimben szét árad a méreg, és megakad a szívembe.

- Hé! Figyelj mi beszéltük rá! Ő nem tehet semmitől! - Louisra nézzek aki nagyot nyelvevégi barátját.

- Ha te is akarsz nyugodtan, de nem jösz ki élve a kórházból! - mondom fogcsikorgatva. Miért mondok ilyeneket? Nem akarom bántani Lout! Én szeretem Louist mint havert! Léci csak őt ne bántsd! Nagyon szépen megkérlek!! " Az a szerencséd, Aranyom, hogy legalább a képedbe mondhatom, hogy igazam volt!" Megkönnyebülten fújjom ki a levegőt, de testem rögtön Zayn felé fordul vissza. Elindulok felé és karbatett kezekkel állok meg előtte.

- Két kérdés! És végeztünk örökre. Miért és szerettél valaha is? - kérdezem keményen. Felnézz szemeibe,a mik már könnyektől teli vannak - mármint neki - és szólásra nyitja ajkait.

- Mikor először láttalak meg fogadtam azzal a köcsöggel, hogy megduglak 2 hónap alatt és a csicskám lesz... - kezd bele, de pofon vágom. Auch! Ez nekem is féjt lelkileg.

- A lényeget nem érek rá! - a hangom még mindig maraton és kemény. Elpuhultam vagy tényleg beijedtem magamtól?

- Nem tudom és még mindig szeretlek! - nyögi ki megsemmisülve.

- Aham! - mondom alsó ajkamat megnyalva. Ez fájni fog, nagyon de nagyon fog nekem fájni. "Nem csak neked, Drágám! Azt hitted megszabadulsz tőlem? Egy tetves csatát megnyertettek, de a háborúban mind ketten buktok. Ki holtan, ki lelkileg!" Közelebb megyek és testéhez nyomom az enyémet, majd szájának tapasztom ajkaimat. Sokkoltan nézz rám, én pedig szememet saját akaratomból csukom le. Majd mielőtt visszacsókolna távoldom el tőle.

- Élvezd ki, Szivi mert ez volt az utolsó csókod! - indulok meg hátat fordítva nekik. Már elérek aközepéig, mikor visszafordulok - visszakaptam a testem hurrá - és egyenesen Chrishez megyek. Bájos mosolyt küldök nekiő pedig vissza küldi azt, majd felemlem a lábam és középen megrúgom. Összeroty, de követtem és leguggolok elé.

- Azt hitted, hogy megúszod, te görény? Ha már anyád nem tanította meg, hogy tiszteld a lányokat akkor majd én megtanítom! - és egy jobbhorgossal végleg kiteírtem a gyereket! Felpattanok és Louisra vigyorgok, aki vissza vigyorog majd lefutok a kocsimhoz és bepattanva indulok el rögtön 200 - zal. Hazaérve lecserélem a ruháim bőrre és a motorra ülve indulok el nem tudom hova. Az eső to ábbfa is szakad, ha nem jobban , mintha helyettem sírna. Ki kell szelőztetnem a fejem és fel kell készülnöm a háborúra. Megfogom ölni Zaynt és ha én megölöm Zaynt azzal a másik részemet ölöm meg. Miért hagytad te fránya kis szív, hogy beleszeressek egy olyan fiúba, akit meg kell majd ölnöm? Miért?