Az elveszett gyermek

2

•Draco szemszögéből•

Elég unalmas volt a napom. A szüleim kivittek a King Cross-ra, majd a Roxfort expressz-hez. Ezután összefutottam legjobb haverjaimmal Blaise-vel és Monstro-val. Felszálltam velük, majd öt perc után összeütköztem egy lánnyal. Miután ott hagytam a fülkémben megint találkoztam vele. Később kihúzott Pansy karmai közül és amit csinált az nagyon meglepett. Ezek után elaludt az ölemben.
- És most? Tegyem félre? Keltsem fel?- figyeltem.
A hátát kezdem el simogatni, de nem volt szívem felébreszteni. Hagytam aludni, pár perc után én is elaludtam.

•Este nyolc óra••Szofi szemszögéből•

A vonat füttyszavára ébredtem fel. De valami nagyon furcsa volt. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy már nem a vonaton vagyok, hanem valaki karjaiban.
- Mi a....?- lepődtem meg.
- Végre felkeltél- hallom meg Draco hangját.
- Ez mégis mit jelentsen?- mértem végig gyanúsan.
- Nyugi. Mielőtt leszednéd a fejem elárulom, hogy elaludtál az ölemben. Egy semmi kedvem nem volt a vonaton hagyni téged, kettő felkelteni se volt szívem hozzá- magyarázta.
- Öhm.... köszönöm- dadogtam. - De most már letehetsz.
- Oh, persze- majd letesz.
Odamentem vele a hintókhoz, amik inkább szekérhez hasonlítanak. Elindultunk a kastélyhoz, ami maga Roxfort volt. Lenyűgöző az egész épület. A nagy lépcsőnél elhagyhatjuk a szekereket, de váratlan személy várt rám a bejárati nagy ajtóknál.
- Anya?
- Szia kicsim- mosolyog, majd hirtelen lesz komoly az arca. - Beszélnünk kell négyszemközt.
- Rendben- mentem anyám után.
Egy üres teremben leültünk, látszott anyámon, nagyon feszült és nem tudja, hol kezdje.
- Szóval?- töröm meg a csendet.
- Azért szeretnék veled beszélni, végre meg tud az igazságot- néz rám komolyan.
- Az igazságot?- nézek kérdőn.
- Ki az édesapád?- kerülte ki a kérdésemet.
- Rick Ley- válaszoltam.
- Nem!- vágta rá idegesen.
- Tessék?- szűkült össze a szemem.
- Nem ő a vérszerinti apád- sóhajtott fáradtan.
- Mit jelentsen ez?- háborodtam fel.
- Majd elmondom a beosztás után.
- Anya! Én most akarom tudni- csattantam fel.
- Rendben- majd vett egy mély levegőt.
Feszülten vártam, de amit kapni fogok, azt sose hittem volna, így le tud sokkolni.
- Az édesapád...maga...Tom Denem- mondta ki.
- Mi van?- esik le az állam. - Akkor...Ezért...a Denem a vezeték nevem?
- Igen- biccent. - De most menj. Ne maradj le a beosztásról.
- Igenis- álltam fel, vidáman szaladtam a nagyterem felé.
A nagyterembe beléptem és a többi elsődéves közé állok. McGalagony egy tekercset szét tekerve nézte meg az első nevet.
- Szofi Denem.
Óvatosan odamentem, leültem a székre, majd rám tette a süveget.
- Áh, egy Denem ivadék. Tudom is, hova teszlek- szólalt meg a süveg. - Mardekár!
Vidáman mentem az asztalhoz és persze mellette volt hely. Igen, jól gondoljátok. Draco ez a személy.
- Üdv a Mardekár-ban.
- Köszi- mosolygok Draco-ra.