Az elveszett gyermek

4

•Draco szemszögéből•

Láttam, hogy Pansy beszélget Szofi-val. Felment bennem a pumpa és kezeim ökölbe szorultak.
- Egy pillanat. Miért lettem ilyen?- engedtem fel magam.
- Héj. Minden rendben?- lökött meg egy kicsit Blaise.
- Persze- biccentek.
- Nem úgy nézett ki- kuncog Monstro.
- Monstro!- szóltam rá durván.
- Pedig igaza van. Úgy néztél Pansy-ra, mint akit meg akarsz folytani- néz rám Blaise.
- És Szofi-ra is olyan furán nézel- húzogotta Monstro a szemöldökét.
- Akadjunk már le a témáról- fújtatok morcosan, mire csak hangosan felnevettek.
A lányok ránk néznek, mire én kínomban zavarba jövök.
- Mi? Most komolyan zavarban vagyok? Kész tragédia vagyok- fogtam a fejem.
- Hűha. Valaki fülig szerelmes- kontrázott rá a dologra Monstro.
Most legszívesebben megfojtanám egy kanál vízben, de helyette egy legyintést kapott a tarkójára.
- Áú. Ezt most miért?- nézett rám ártatlanul.
Szofi és Pansy halkan nevetve mentek el mellettünk. Szofi rám nézett, én meg elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Ő elpirult, majd Pansy után ment. Nagyokat pislogtam.
- Most komolyan elpirult vagy rosszul láttam?- gondolkodtam.

•Szofi szemszögéből•

- Minden rendben? Olyan vörös az arcod- mosolyog Pansy.
- Majd elmondom, de nem itt- piszkálom a hajam.
- Ezt érezhette édesanyám is, amikor megismerte Tom-ot? Vagyis apámat. Ez lenne a szerelem?- gondolkoztam.
- Szofi- szólt rám Pansy.
Ránézek.
- Itt vagyunk.
- Szofi!- szól a prefektus hangja. - Gyere velem kérlek.
- Megyek- biccentek, majd egy öleléssel elválok Pansy-tól.
Követtem a srácot fel a lépcsőn, azzal szemben volt egy ajtó. Furán néztem, benyit, nekem meg leesik az állam.

- Azta. Ez.... gyönyörű- ámuldoztam.
- A bőröndöd és a többi cuccod már itt van. Holnap reggel nyolckor legyél a nagyteremben- magyarázta.
- Rendben- biccentek és a srác elment.
Elkezdtem kipakolni, amikor kopogtak.
- Gyere- engedtem be.
- Szia- jött be Pansy. - Kis mázlista.
- Ugyan, de most miért jöttél?- ültem le az ágyamra.
- Kérdezted, hogy Draco miért nem kedvel. Na, azt szeretném elmesélni- ült le a földre.
- Figyelek- mosolygok.
- Ez nem egy vidám dolog- szól halkan. - Draco és én csak...
Ekkor kopogtak és furán néztünk össze. Odamentem, kinyitottam. Meglepetten néztem a srácra, akit név szerint nem ismertem.
- Blaise- mosolyog. - Csak be akartam köszönni és jó éjt csajok.
- Öööö... Jó éjt- intettem furán.
- Draco haverja- kuncog Pansy.
- Így már világosabb- mosolyogtam.
Ezután Pansy már elment aludni, én meg nem tudtam meg azt a fontos dolgot.
- Vajon mi lehet?- ezen agyaltam, majd elnyomott az álom.